Valóban Gordon Gáborra, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnökére gondoltam. A tavalyi év második felében szinte minden zsidó- vagy a holokauszt emlékével foglalkozó szervezet levelet kapott különböző időpontokban, vagy aláírás nélkül, vagy aláírással. Ezekben több kifogást fogalmaztak meg az Élet Menete Alapítvánnyal kapcsolatban, anyagi jellegűeket, de a legkonkrétabb az volt, hogy Gordon nem rendelkezik érettségi bizonyítvánnyal, és így be sem iratkozhatott volna az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemre (OR – ZSE), és persze diplomát sem kaphatott volna.

Először azt hittük, a szokásos szélsőjobbos provokációról van szó. Mint hitközségi dolgozót felkérték, hogy tisztázza magát, de nem adott egyértelmű választ, az egész ügyet rágalomnak bélyegezte. Mindenesetre az általa megjelölt középfokú tanintézet nem tudta kérésünkre sem megerősíteni, hogy ott ő tanulmányokat folytatott volna, és amikor ezzel a közléssel szembesítették, még akkor is kitartott amellett, hogy érvényes az érettségije, valamiféle adminisztratív hibáról lehet szó, de a bizonyítványát nem mutatta meg.

Nemsokára megérkezett az OR – ZSE-hez a rendőrségi megkeresés, amely kérte az iratokat. Gordont mindez nem zavarta, és amikor kifejtettem véleményemet, hogy ha nem tudja tisztázni magát, akkor méltatlan arra, hogy egy ilyen alapítványt vezessen, és arra is, hogy a hitközségnél dolgozzon, frontális támadást indított. (Talán úgy ítélte meg, hogy ha engem eltávolítanak, akkor az ügye nyugvópontra jut.) Természetesen a zsidó közéletben köztudomású volt az elmúlt kb. egy évben az ügy, és mind többen nemtetszésüket fejezték ki, akárcsak én.

A Magyar Köztársaság elnöke, aki kiváló sportember, olimpiai bajnok, és amagyar diplomaták közül talán a legmagasabb rangra jutott, hiszen a NOB alelnöke volt, amikor kirobbant a diplomájával kapcsolatos botránya, először szintén megpróbálta bagatellizálni az ügyet, kijelentette, hogy nem mond le, majd az egyre erősödő társadalmi nyomás hatására távozott, pedig vele kapcsolatban bűncselekmény gyanúja nem merült fel. (Nemcsak a liberális baloldali értelmiség követelte távozását, hanem a Fideszt feltétlenül támogató értelmiség is, elég, ha a konzervatív oldalt mindig pártoló Heti Válasz című újságra gondolunk, amely nyíltan kérte, mondjon le.)

A holokauszt áldozatai emlékének megőrzése, emlékeztetés a szörnyűségekre, az ország és a világ lelkiismeretének fenntartása nem jogi kötelezettség, hanem erkölcsi, mint ahogy az áldozatok kárpótlása sem következik közvetlenül a jogszabályokból, hanem az állam szilárd erkölcsi alapjaiból fakadó kötelesség. Az Élet Menete Alapítvány az elmúlt hosszú évek során kiváló munkát végzett, és messze meghaladta azt a célt, amelyért létrehozták, hiszen a nemzetközi Élet Menete Alapítvány főleg fiataloknak szervez utakat a világ minden részéből Auschwitzba, Lengyelországba és Izraelbe.

Gordon Gábor vezetésével a magyar Élet Menete Alapítvány ezt is megteszi, de az egész világon páratlanul minden évben megszervezi Budapesten azt a több tízezer embert vonzó rendezvényt, amely méltán vívta ki mindannyiunk elismerését. Ennek ellenére hiszem azt, hogy egy olyan erkölcsi alapokon álló szervezet, mint az Élet Menete nem tűrheti el, hogy egy diplomabotrányba, bűncselekmény árnyékába keveredett személy álljon az élén, ő képviselje nyilvánosan azokat a tömegeket, akik nem akarják eltűrni a holokauszt emlékének meggyalázását, az áldozatok sárba tiprását, és méltassa Wallenberget és a többi embermentőt.

Mindannyian erkölcsi alapon követeljük, hogy büntessék meg azokat, akik tagadják a holokausztot, hogy ne engedjék a szélsőjobb előretörését, a fasiszta, náci, fajgyűlölő, antiszemita nézetek megerősödését és újraéledését. Ha ezt erkölcsi alapon követeljük, akkor ugyanezen indíttatásból azt kell mondanunk, hogy Gordon Gábornak távoznia kell. Az érintett eddigi nyilatkozataiból úgy tűnik, nem érti a probléma lényegét, és megpróbál egérutat keresni, ahogy ezt tette az elmúlt majd egy évben. Hiába küldte most vissza diplomáját az OR – ZSE rektorának.

Mindannyian tudjuk, nem szükséges ahhoz iskolai bizonyítvány, hogy valaki egy alapítványt vezessen, csak erkölcsi tisztaság, munkabírás és elkötelezettség. Az első hiányzik ebben az esetben, bármennyire is kiválóan megvan a másik kettő. Ez független attól, hogy az érintett tevékenysége büntetőjogilag hogyan minősül, elévült-e vagy sem. Azt, hogy pontosan mi történt, egy rendőrségi nyomozás tudná kideríteni, a vizsgálatot pedig az érintett már régen lezárathatta volna, ha korábban egyértelműen nyilatkozik.

(A Btk. 342. §-ában szabályozott közokirat-hamisítás bűntette speciális elévülési szabályok alá esik, és amíg valaki a hamisítással létrejött közokiratot felhasználja, az elévülés meg sem kezdődik – Btk. 27. § d) pont –, mert a jogellenes állapot fennáll.) Ezért volt az a véleményem már az ügy kipattanásakor, hogy Gordon Gábornak távoznia kell az Élet Menete Alapítvány éléről. Ő és társai, és fő támogatójuk, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, aki a kuratórium mindhárom tagjának munkáltatója, nem értettek velem egyet.

Miután leváltottak, gúnyosan és komolyan is többször megkérdezték tőlem, megérte-e szembefordulni Gordon Gáborral, miért nem maradtam legalább csendben. Ezt a kérdést magamnak is többször feltettem, és válaszom az volt akkor, és most is, hogy megérte. Ha egyszer barátságból, tiszteletből vagy más okból behunyjuk a szemünket, és azoknak, akik velünk együtt dolgoznak, ugyanazokért a célokért, amelyeket helyesnek tartunk, és kiváló munkát végeznek, menlevelet állítunk ki bűncselekmények elkövetése, erkölcsi vétségek megvalósítása esetén, úgy örökre elveszítjük az erkölcsi alapunkat, hogy másokkal szemben hasonló esetekben kifogásokat emeljünk, és ezzel meggyaláznánk a holokauszt áldozatainak emlékét. Visszatekintve az elmúlt majd egy évre és erre az ügyre, ma sem cselekednék másként, nem fognám be pörös számat.

A szerző a Mazsihisz volt elnöke, jelenlegi alelnöke

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.