Százmilliárd forint. Ennyit bukunk majd évente azzal, hogy a kormány sajnálta kifizetni azt a húszmilliárd forintot – egy Fradi-stadion árát –, amivel átállíthatta volna a magyar kiskereskedelem zömét fizetésben is az elektronikára. Pedig könnyen megtehette volna.

Az online-kassza-cserével egy sokáig vissza nem térő kegyelmi pillanat jött el: ha egy füst alatt kártyafogadásra alkalmas terminállal (POS) is felszereltetik a kasszákat, úgy nem lett volna kérdés, miért nem terjed a plasztikok elfogadása. Ha minden pénztárgépen van POS, akkor azok a kiskereskedők is kénytelenek lennének elfogadni a kártyás fizetést, akik – részben a bevezetés magas költsége, részben adóelkerülés miatt – eddig húzódoztak a plasztiktól.

A legtöbbet Magyarország nyerte volna: az MNB szerint az elektronikus fizetés elterjedésével a gazdaság évente több mint 100 milliárd forintot spórolhatott volna. Bár a hazai lakosság túlnyomó része húzódozik a kártyás fizetéstől, talán mégis elfogadja a plasztikot, ha egyszer tudatosul, valójában mennyibe kerül a készpénz: a jegybank szerint évi 300 milliárdra rúg a kápé teljes társadalmi költsége.

Azonban a jövő online kasszáinak műszaki paramétereit részletező jogszabályból döntéshozóink nagyvonalúan kihagyták, hogy azoknak kártyaelfogadásra is képesnek kell lenniük. Csak találgatni lehet, hogy miért. Talán nem akarták a terminálokkal tovább drágítani az amúgy is borsos árú pénztárgépeket. Talán a döntéshozó NGM szimplán megfeledkezett erről a lehetőségről.

Elképzelhető ez is, hiszen a piaci hírhordás szerint a tárca bankkártyás ügyekben (is) leginkább saját magával konzultált, az üzletág képviselőivel alig vagy egyáltalán nem. Így viszont marad az, hogy az NGM és az MNB időközönként hitet tesz az elektronikus fizetés mellett. A kormányzati lózungok komolyságát pedig jelzi, hogy a nemzeti trafikokat sem kötelezték kártyaelfogadásra, holott a tízszázalékos árrésből talán futná terminálra.

Továbbá a MasterCard és a kártyakibocsátó bank közös jutalékát 0,6 százalékról minap leparancsolta 0,2 százalékra, mondván, hogy így majd megáll a Visa további kiszorulása a piacról. Ettől szerintük nőni fog a bankkártyahasználat. Igaz, ezt megnehezíti majd, hogy a kereskedő így sem fizet feltétlenül kevesebbet a terminálért (most azért is kér sokat az elfogadást lebonyolító bank a kártyás fizetés után, mert azt ő adja), viszont a kártyás fizetések ingyenessége is megszűnhet.

Minő csoda: a tranzakciós illetéket (0,3 százalékot) ugyanis a számlavezető bank a 0,2 százalékra csökkentett díjból nem tudja majd kiköhögni. Így 20 milliárd megspórolásával ugyan meglesz a kormányzati bevétel, csak nem terjed, hanem éppenséggel visszaszorul a kártyás fizetés, így évente egyre többet költenek majd a gazdasági szereplők arra, hogy ahol lehet, készpénzhasználattal rejtsék el a vagyonukat az állam elől. Biztos, ami biztos.