Egy évvel ezelőtt a magyar kormány példátlan, a jog megcsúfolásának nevezhető lépést tett: egy elítélt baltás gyilkost, Ramil Safarovot kiadott Azerbajdzsánnak. 2004 februárjában Safarov, aki egy a NATO által támogatott kiképzésben vett részt Budapesten, megölte alvó hallgatótársát, az örmény Gurgen Margarjant. A magyar bíróság ezért 2006-ban életfogytiglani börtönre ítélte. Azerbajdzsánba érkezésekor Safarovot azonnal felmentették és előléptették. Ezen kívül a börtönben töltött nyolc évre visszamenőleg megkapta a fizetését. Azaz az azeri kormány szerint a gyilkosság Safarov katonai kötelességei közé tartozott.

Örményország azonnal felfüggesztette diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. Jereván legkevesebb egy hivatalos bocsánatkérést elvárt volna a budapesti illetékesektől, ám ez soha nem történt meg. Ugyanaz a kormány, amelyiknek lépései egy gyilkos Azerbajdzsánba engedéséhez vezettek, úgy döntött, nem kér bocsánatot az örmény néptől, amely Magyarországon is jelen van idestova tizenegy évszázada.

Az 1848-as forradalom hősei közül Czetz János, Kiss Ernő és Lázár Vilmos ezredes, az írók közül Lukács Móric és Csíki Gergely, a Budapesti Műszaki Egyetem gépészprofesszora, a Kossuth-díjas Pattantyús-Ábrahám Géza és sok más magyar-örmény politikus, történész és művész vállalt tevékeny szerepet Magyarország fejlődésében, ily módon erősítve a kapcsolatot az örmény és a magyar nép között. Az 1993-as nemzeti és etnikai kisebbségi törvény 13 nemzetiségnek adja meg az etnikai kisebbségi státust, és az örmény közöttük van. A státus alapvető kritériuma volt, hogy a nemzetiség már legalább száz esztendeje éljen Magyarországon.

Magyarország mindig megbecsülte örmény származású fiait és lányait: csak Budapesten tíz utca viseli magyar-örmény személyiség nevét. Ugyanakkor nem tudok egyről sem, amelyet magyar-azeri emberről neveztek volna el.

Ez a több mint ezer évre visszanyúló barátság kapott súlyos sebet egy éve. Az örmény társadalom mélyen megdöbbent a Safarovról érkező hírek hallatán. Örmények tiltakoztak a magyar külképviseletek előtt számos országban: az Egyesült Államokban, Kanadában, Oroszországban, Lengyelországban, Grúziában, Indiában stb. Az első harag eredménye volt a magyar zászló égetése Jerevánban. Az örmény elnök, Szerzs Szargszjan volt az első, aki felszólította honfitársait, hogy ilyet többet ne tegyenek. Ám a valódi oka, hogy az örmények felhagytak a zászló égetéssel, és kezdtek újra tisztelettel gondolni a baráti magyar népre, nem csupán ez volt. Magyarok ezrei tették meg azt, amit kormányuk elmulasztott: bocsánatot kértek a gyilkos elengedéséért. A magyarok legalább három jelentős Facebook-csoportot is létrehoztak. A Bocsánatot kérünk Örményországtól a magyar kormány jellemtelen tettéért nevű csoportnak 12 ezer tagja van. Hasonlóan sok tagot számlál a Bocsánat, örmény nép és A magyarok szeretik az örményeket nevű csoport.

Magyarok ezrei is tüntettek Budapesten a magyar parlament előtt skandálva, hogy „Magyarország becsülete nem eladó”. Elterjedt a szóbeszéd, hogy Baku több milliárd eurót fizetett vagy fizet majd a gyilkos Magyarországról Azerbajdzsánba szállításáért.

Martonyi János magyar külügyminiszter visszautasította ezt a vádat, s tavaly októberi washingtoni látogatása alkalmával elítélte az azeri kormányt.

„Nagyon világos kötelezettséget vállaltak velünk szemben az azeriek, hogy az életfogytiglani börtönbüntetés végrehajtása folytatódik. Ezt azonnal megszegték. Tiltakoztunk emiatt, és elítéltük az azeriek lépését. Majdnem az összes európai intézmény, köztük az Európai Parlament is elítélte ezt. Az Európai Parlament nagyon világosan kimondta, hogy az azeri kormány megszegte vállalt kötelezettségét...Most arra törekszünk, hogy megpróbáljuk helyreállítani felfüggesztett diplomáciai kapcsolatainkat Örményországgal” – mondta Martonyi.

Csakhogy igen könnyen meg lehetett annak idején jósolni, hogy Bakuban az illetékesek minden kötelezettségük ellenére megszegik ígéretüket: Safarovot már Margarjan megölése napjától kezdve nemzeti hősként kezelték. Még az azeri emberi jogi aktivista, Szulejmanova is büszke volt a gyilkosra, mondván: „Safarov a legjobb példakép ifjúságunk számára.” Sőt 2005-ben Safarovot az év emberének választották Azerbajdzsánban. Minden bizonnyal a magyar kormánynak is tisztában kellett lennie e tényekkel. Mindezek után voltak olyan naivak, hogy bíztak Azerbajdzsán hivatalos ígéretében, vagy netán más oka volt, hogy így cselekedtek?

Egy évvel Safarov kiadatása után még mindig megválaszolatlan a kérdés: MIÉRT döntött a magyar kormány amellett, hogy kiadja az azeri gyilkos-hőst Azerbajdzsánnak?

* A szerző az Örmény Köztelevízió amerikai tudósítója, a jereváni Noravank tudományos-oktatási alapítvány elemzője.

***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.