Nincs az az önmaga pozícióharcaival elfoglalt ellenzék, amely ne tudná kihasználni a trafikbalhéval vegyített tankönyv- és iskolamizériát a kormány totális inkompetenciájának bizonyítására. Nem kell csodálkozni tehát, hogy a Fidesz viszont megpróbál előnyhöz jutni kedvenc terepein.

A múlt eredményeivel nem jó dicsekedni. Részben, mert kit érdekelnek: a kormányzati eredményfüzetek ideje már három kampánnyal ezelőtt is lejárt – dobták a kukába a hirdetési újsággal együtt. Másrészt nincs is nagyon eredmény. Egyedül az alkotmány újraírása jöhetne be legalább a saját választói közegnek, bár itt is azért magyarázni kéne az öt módosítást, ami miatt a másfél milliós Kerényi-köteteket újra kellene fűzni. (Kár volt a marhabőrért). Gazdasági fronton ez még nehezebben megy. Félszázalékos, uniós szinten sem túl magas növekedésre nehéz azt mondani, hogy hasítunk, és hiába mutatja a foglalkoztatottak számának bővülését a statisztika, ha valójában kevesebb a munkahely. A gazdasági függetlenség lehetne még érdem, de ez keveseket hat meg, ahogyan a három százalék alatti hiány se, főként akkor, ha mindezt kilenc költségvetési módosítással és három megszorítócsomaggal lehetett elérni. Az adósság se csökken úgy, ahogy kéne neki – nem is mérik már naponta (a forint gyengülése nem tesz jót ennek a kimutatásnak).

A ma este kezdődő kormánypárti szezon- és kampánynyitó kibővített frakcióülés ezért aztán még okozhat további meglepetéseket is, és ezek között lehetnek még jobbak is, mint az ismét elővett áfaügy. A rezsicsökkentés szinte már jár, be van árazva, családok tervezik bizonnyal a karácsonyi menü kiegészítését is a számlák narancssárga keretében fityegő számokból. A gyermekeseknek rutinszerűen kell kapniuk valamit – ez is meg volt már ígérve háromszor, a politikus meg olyan, hogy ha valamit ígér, azt választás előtt nagyon be akarja tartani. A devizahitelesek okoznak persze némi fejtörést, de egyrészt megoldják kommunikációval („veletek vagyunk, a bankok becsaptak titeket, fizessenek ők, az ő hibájuk”), másrészt meg mi lesz, ha tényleg Csányinak van igaza, és a forinthiteleseket már bosszantja, hogy őket nem segíti senki, az alacsonyabb törlesztőre spekuláló devizásokba meg ömlik a pénz. Meg egy sorozatos bankcsőd és a 350-es euró se jönne jól így választások előtt. (Hogy elszaladna az adósságmutató is, ha lenne!?)

Választások előtti év őszén szaporodnak az ötletek. A 65 évesek ingyenes utazása éppen 1998 óta eltörölhetetlen járandóság, 2002-ben jött a kiterjesztett lakástámogatás, 2006-ban meg a 20 százalékra csökkentett általános áfakulcs. Mindet ilyentájt jelentették be.

A magyar politika önnön hülyeségével ismét gúzsba kötötte saját kezét. Küzd az ígérethalommal, saját tagságával, gazdasági holdudvarával, a fel nem számolt korrupcióval, a túlburjánzó bürokráciával, a valódi átalakítások és változtatások hiányával, az elszalasztott lehetőségekkel. Nincs választás: jön a kampány. Kerül, amibe kerül.