Hullámzik a kiskereskedelmi forgalom. Júniusban 0,4 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest, de ez a májusi 2,5 és az áprilisi 3,4 százalékos bővüléshez képest elenyésző. Márciusban pedig 2,8, februárban 1,4, januárban 4,1 százalékkal olvadt. A Varga Mihály által megjósolt hűtőszekrény-forradalom késik. Vámos Györgynek, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárának lehet inkább igaza: „a kereskedelem a gazdaság rabja”. Mert ha a gazdaság nem növekszik, a fogyasztás sem tud.

Illetve: ha nem futja újra, azért még marad a használt. Kereslet és kínálat egérutat keres és talál. Ezért nem is érdemes céltalanul tovább lebegni a „hivatalos” kiskerforgalom adatainak hullámzásán, a boltokból elmaradó eladók és vásárlók ugyanis felbukkantak az interneten. A Vaterán, a TeszVeszen, az Apródon, a Jófogáson és féltucatnyi más honlapon. Becslések szerint kétmillió secondhand-hirdetés forog a világhálón, ami még akkor is figyelemre méltó, ha van, aki több helyen hirdeti ugyanazt a sezlont, viszont sokan többféle holmit is el akarnak adni egyetlen hirdetésben.

Akadnak „rendes” kereskedőcégek is (kereskedelmi tételekkel), amelyek felismerték a lehetőséget, hogy saját boltjuk alapterületét növeljék a netfelülettel. Erre felfigyeltek az adóhivatal revizorai is, mert „az a tény, hogy egy vállalkozás az interneten végzi tevékenységét, nem mentesíti az adójogszabályok betartása alól”. Így van, de az sem volt kétséges, hogy ennek jegyében néhány, csak levetett holmijait hirdető szerencsétlen is hatósági célkeresztbe került.

Optimista lelkek megjegyzik: az egészet nem kell túlbecsülni. Az emberek egyszerűen észnél vannak, és nem kidobják, hanem fillérekért felajánlják használt bútorukat, zongoraszéküket, botmixerüket, vagy a már nem létező verandájuk miatt fölöslegessé lett tonettszékeket valakinek, akinek nem futja újra. Cserébe ők is számíthatnak valami jó fogásra. Az optimistáknak igazuk lenne, hogy csak erről van szó, ha a kiskerforgalom egyenletesen növekedne, mert az volna a „normális” fogyasztói rend. A régit újra cserélné a lakosság, a használt holmi meg nem a lomtalanításban végezné, hanem – némi filantrópiával – fillérekért kispénzűeknél.

Nem ez történik. Kideríthetetlen, mekkora forgalmat bonyolítanak le magánemberek a secondhand-oldalakon, amelyek között van ingyenes, van regisztrációs költséggel dolgozó, és olyan is, ahol szállítócégek ígérik, hogy az ország egyik végéből a másikba is elviszik a nagyobb bútorokat. A használtcikk-kereskedelem sajátos műfaja ölt itt alakot, amely a technikai lehetőséget kihasználva mellőzi a hagyományos kereskedelmi közvetítőhálózatot.

A használtcikk-kereskedelem felfutása a Vámos emlegette rabságban született, de életét egy másik rabságnak, a növekvő szegénységnek is köszönheti, ahol az emberek kénytelenek akár pár forintért is megválni mindentől, amit csak mellőzni tudnak. A netes second hand virágzik, a jövőkép hervad.