Azt hiszem, választásmatematikai szempontból a legkisebb baj, hogy külön listán indul Mesterházy és Bajnai pártja. Bár a politikusok erről hajlamosak megfeledkezni, a választópolgár igen bölcsen tud viselkedni a fülke magányában: hogy ne menjünk messzebb, a balliberális kifejezés sem létezne sem politikai kategóriaként, sem szitokszóként ebben az országban, ha egy markáns réteg legalább két alkalommal is nem osztja meg a szavazatát az MSZP és az SZDSZ között kifejezetten azzal a szándékkal, hogy ezt a két pártot juttassa a koalíciós kormányzás lehetőségéhez.

Azon tehát valószínűleg kár aggódni, hogy megérti-e majd a polgár, hová kell húznia a keresztet, ha le akarja váltani Orbán Viktort. Az már sokkal inkább okot ad a szorongásra, hogy vajon elhiszi-e a két pályázónak, hogy valóban ők azok, akik képesek és kellően elszántak is a feladat elvégzésére. Amit eddig produkáltak, beleértve a végtelenített szerencsétlenkedést és egymás alig leplezett lebecsülését, kifejezetten erősíti azt a közkeletű vélekedést, hogy akkor is képtelenek lesznek ütőképes csapattá összeállni, amikor a mostaninál is nagyobb szükség lesz az együttes cselekvésre. Márpedig egy optimista forgatókönyv szerint két ilyen helyzet is adódhat a következő háromnegyed évben.

A kampány során tehát először is azt kell elérniük a játszó feleknek, hogy a választópolgárok tudják és higgyék: ők igenis le akarják győzni Orbán Viktort. Nem egyszerűen meg akarják törni a kétharmadot, bekerülni a parlamentbe, elüldögélni ott, és nézni, ahogy a kétharmadra szabott törvényi környezet szépen Orbán fejére omlik és maga alá temeti, anélkül, hogy kívülről különösebben bele kéne piszkálni a dologba. Ráadásul ez alatt az ajándékba kapott négy év alatt még egyeduralkodóvá is lehetne válni a demokratikus oldalon. Már sértődés ne essék, de nem ez volna a legegyszerűbb? Négy év hosszú idő, és amíg Orbán megássa a saját – mindmellékesen: az ország – sírját, a takarásban kihívói is lejátszhatják a maguk meccsét. Aztán aki képes feltápászkodni, az beülhet a készbe.

Az elmúlt hónapok kínlódása azért lehet végzetes, mert Mesterházynak és Bajnainak épp azt a hitelét kezdte ki, amely elviheti az embereket a szavazóurnákhoz. A választópolgároknak tudniuk kell, hogy akikre voksolnak, azok nem pusztán a politikai karrierjüket építgetik, hanem valóban véget akarnak vetni a Fidesz ámokfutásának. Azért indulnak a választáson, mert elsők akarnak rajta lenni. És ha megnyerik, akkor tudnak élni a győzelemmel. Van tervük az együttműködésre, a látszat ellenére képesek szót érteni egymással, elég bátrak, hogy lebontsák a Fidesz tébolyból és hazugságból rakott várait, és azt is tudják, mit kell felépíteniük helyette.

Mesterházy és Bajnai eddig mindössze azt bizonyította, hogy ha már nagyon nagy a baj, képes ésszerűen dönteni. Mostantól ennél többre lesz szükség.