Érvei egyre inkább mellécéloznak, és egyre inkább olyan érzésem támad, hogy ő maga is pontosan tudja, hogy „contráriánus” felfogása több sebből vérzik. Kettőt említek meg e helyütt. Egy: a Ptk. 521. §-a (1) bekezdésének nincs a) paragrafusa. Ha egyszer az eredeti szakaszt az eredeti helyen alaposan olvasta volna, ennyi mindenképpen kiderülhetett volna. Ami pedig a szakasz érdemi értelmezését illeti, egészen biztos, hogy Róna téved, nem kicsit, nagyot.

Kettő: azok, akik lakásvásárlásra vettek fel devizahitelt, nagyon sok mindent nem tudtak a konstrukcióról, a jövőről és a kettőben rejlő komoly veszélyekről. De egy dolgot bizonyosan tudtak: a folyósítás pillanatában lényegesen jobban jártak, mintha forinthitelt kívántak volna felvenni. Mi több, forintban talán nem is vettek volna fel hitelt. Nyertek a réven, de nem sejtették, hogy veszthetnek a vámon. Akár jóval többet is,mint amennyivel túljártak a révész eszén.

Majdnem két éve, egy nyilvános vitát követően már javasoltam Róna Péter számára, hogy a helyzetről érdemes lenne egy olyan kerek asztalt tartani, amelyen módszeresebben lehetne áttekinteni az általa felvetett kérdéseket. Mert kétségtelenül vannak átgondolásra érdemes kérdések. Történtek hibák, hogy eufemisztikus irodalmi fordulattal éljek; nem mindegy, hogy azokat miként korrigáljuk, mit teszünk azért, hogy hasonlók ne fordulhassanak elő. Egyelőre nem talált visszhangra javaslatom. Márpedig a hibás termék felfogásának jogi, pénzügytani és szélesebb értelemben vett közpolitikai aspektusait jobban lehetne megvitatni egy bölcs résztvevők által látogatott kerekasztal mellett. Ajánlatom továbbra is fennáll: ha ő is jónak tartja, találhatunk egy olyan intézményt, egyetemet, ügyvédi kamarát vagy társadalmi szervezetet, ahol alaposabban végigjárhatnánk a nehéz és összetett probléma érdemi vonatkozásait. Mielőtt a toxikus termék teóriája válna mérgezővé.

(A Népszabadság szerkesztősége ezúton felajánlja segítségét a kerekasztal megszervezéséhez, megrendezéséhez.)