Dörzsölheti a tenyerét a kormányfő: az IMF-et földbe döngölő plakátok után EU-ellenes poszterekre már nem kell költeni. Közel tíz évvel a csatlakozás után sikerült elérni, amit eddig még sosem – a magyarok közül többen gondolják hátrányosnak az uniós tagságot, mint ahányan előnyösnek. 

Hol van már a sok éves-évtizedes várakozás a belépésre vagy a csatlakozási örömünnep? Pőrén állnak itt a Tárki-felmérés számai: 39 százalék szerint a tagság rossz, 32 százalék szerint jó. A megkérdezettek 22 százaléka képtelen egyértelmű választ adni, ez sem túl biztató.

Mi történt Magyarországon, ami kiábrándította a polgárokat? Noha a felmérés nem értékel, sokatmondó megjegyzést azért tesz: az elmúlt három évben másfélszeresére nőtt az EU-tagságot hátránynak tartók aránya. Törhetjük tehát a fejünket, hogy bekövetkezett-e 2010 óta bármi, ami elvette az emberek kedvét az uniótól. Egyetlen ilyen konkrét esemény sem jut eszünkbe.

Hoppá, mégis. Csak nem az Európai Unió az, amely ránk kényszerítette ezt a sok megszorí..., bocsánat, kiigazítást? Amely az IMF-fel szövetkezett a magyar családok és nyugdíjasok kifosztására? Amely még mindig nem tanulta meg értékelni az unortodox ámokfutást? Amely igaztalanul és rendületlenül bírálja a jogállam leépítését? Amely csak diktál és diktál, mint tették azt egykor Moszkvában?

Ja, de. Hát akkor semmi gond. Legfeljebb azt lehet sajnálni, hogy az efféle felmérésekben sosem kérdezik meg, mit választanának az elégedetlenkedők a tagság helyett. Például: az ötszázmilliós EU szomszédságában huszárkodó Magyarországot. Az lenne csak a biztos jövő.