A felcsúti agytröszt kiadta parancsba Tarlós István főpolgármesternek, hogy a jövő évi választási kampányra oldja meg a hajléktalanok helyzetét, mert azok elcsúfítják a fővárosi városképet, s a végén az is előfordulhat, hogy a napjaikat egyre növekvő gazdagságban és boldogságban töltő magyar emberek meglátnak valakit, aki szegény és boldogtalan. Márpedig ez nem szép látvány a magyar emberek csodálatos országában.

Ezért azt mondta a felcsúti agytröszt a budapesti főpolgármesternek, hogy ne mutass gyengeséget, vágj rendet köztük, István. Azt is odavetette neki, hogy csak szólj, ha segítség kell, mert akkor én hozok egy olyan törvényt, hogy a faluvégen csak te lehetsz a győző.

És István komolyan vette a felszólítást, harcolt minden erejével, de csak nem sikerült neki a győzelem, mert ott tornyosultak előtte azok a különös jogállami izék, azok az emberi jogok, konkrétan az egyenlő bánásmódhoz és méltósághoz való egyetemes emberi jogok, a bűnös és dekadens Nyugatról becsempészett paragrafusok. És akkor István segítségére sietett a felcsúti agytröszt megint, s azt mondta neki, hogy jelölj ki tiltott zónákat, István, ahová nem léphetnek be ezek a disznók, határozd meg azokat a területeket, ahová nem tehetik be a büdös lábukat, és meglátod, István, ha nem kerülsz velük szemtől szembe, akkor közelharcot sem kell velük vívnod többé, s akkor én kinevezlek téged örökös győzőnek. Megtette. De így sem sikerült. Már most látszik, hogy a tiltott zóna sem jó megoldás, és a hajlékalanok majd itt járkálnak a magyar emberek szeme előtt.

S most hiába tépelődik Tarlós István, nem tudja megfejteni, hogy miért is nem valósulhat meg az, amit ő akar: „az emberséges hajléktalanpolitika és a rend”. Merthogy ezt nyilatkozta a minap István, hogy ő csak ez a két dolgot akarja. Miért nem sikerül?

Pedig egyszerű ez, István, csak körül kellene nézni, hogy hol is élünk: a megvalósult Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Márpedig ez a rendszer a szegénységre és a boldogtalanságra nem talál szavakat. Minden másra talált, mert érdekében állt. Megtalálta saját szavait a bűnös bankokra, a száz évvel ezelőtt élt gyilkos kommunistákkal összemosott baloldalra, az „idegen” erőket kiszolgáló multikra, a több mint háromezermilliárd forintos nyugdíjvagyon elrablására, a haveroknak kiosztott közpénzek lenyúlására, a jogállamiság eltaposására. Mindenre, ami szavazatot hoz. Csak a szegény emberekre nincs szava. A szegénység a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe nem illik bele. Az nincs.

Ennélfogva nem a valóságnak, hanem a felcsúti agytrösztnek van igaza: ami nincs, annak a látványa is illegitim. Hát ez a probléma, István: a rendszer maga. Csak akkor lett volna esély a „hajléktalanprobléma” megoldására, ha időben szólnak a felcsúti agytrösztnek: ne űzze el az országból a tőkét. Bűnös módon elűzte, és most (mint minden tettes minden krimiben) el akarja tüntetni a nyomokat. Nem fog sikerülni.