Mióta kiderült, hogy a 15 magyarországi uniós operatív programból 13-ban leállította a kifizetéseket Brüsszel, egyre meredekebb dolgok jelennek meg a magyar sajtóban. A „gonoszok” összeesküvéséről épp úgy mélyenszántó elmélkedések látnak ismét napvilágot, mint arról, hogy ez a lépés Brüsszel önkényes válasza a „sallerekkel és kokikkal” harcoló, az Európai Uniót a régi Szovjetunióval együtt emlegető kormányunknak.

A tisztánlátás érdekében idézzük fel az unió néhány alapelvét, s tegyük fel a kérdést, mi az oka annak, hogy ezeket a magyar kormány úgy féli, mint ördög a tömjénfüstöt. S főleg, mit kellene tenni, mi a valós magyar érdek?

Az unió alapdokumentuma, a szerződés már az alapelvek felsorolásánál tiltja a származás szerinti megkülönböztetést. Mindenki érti ennek fontosságát. Egyrészt a történelmi előzményeket, másrészt azt, hogy ma is bőven vannak problémák Dél-Tiroltól Észak-Írországig. Az unió egyik történelmi küldetése, hogy Európában ne növekedjen az etnikai feszültség, mert a fegyverek még egy alkalmatlan kormánynál is nagyobb pusztításra képesek...

A hátrányos megkülönböztetés tilalma gazdasági érdek is, és érdeke az unió minden polgárának. Ne csak helyi, bennfentes cégek versenyezzenek a megbízásokért, hanem az végezze el a munkát, lássa el a feladatot, aki azt a legolcsóbban, a helyi adófizetőknek legmegfelelőbben tudja teljesíteni. Vagyis mindenki szállhasson ringbe, és nyerjen az, aki a legtakarékosabban és a legjobb minőségben teljesít. Ez vonatkozik az unió minden országára, minden dolgozójára, a magyarokra is: ők is kaphatnak – sokan kapnak is – külföldi megbízásokat!

Az áruforgalomban már korábban is érvényesült a szabad európai verseny. A szolgáltatások terén – ahol most a fő kifogásokat támasztja Brüsszel – 2006 vége óta él ez a követelmény. Konkrét paragrafusok tiltják a származás, ország vagy anyanyelv szerinti diszkriminációt. Igaz ez a magyar mérnöki kamarában előírt kötelező tagságra és a magyar nyelvismeret követelményére is. E kettőt említette ugyanis Lázár János, mint ütközőpontokat, uniós kifogásokat. Hozzátette: e pontok nagyon is illeszkednek az Orbán–Semjén-kormány politikájába.

Szeretném államtitkár urat ezúton is meggyőzni: ez a szabály Magyarország legelemibb érdekeit szolgálja! Mielőtt a „hazaáruló” vádjára nyitná ajkát, elmondanám, miért.

Sokan emlékezhetnek arra, hogy néhány éve Pozsonyban őrizetbe vettek több magyar állampolgárt, akik barátaiknak, az egyik tanárnő gimnazistáinak történelmi emlékhelyeket mutattak be. Az Európai Bíróság szolgáltatott csak igazságot, amikor kimondta, hogy az idegenvezetéshez nem kell szlovák nyelvismeret, se szlovák idegenvezetői kamarai tagság. Ami a szolgáltatási irányelv elfogadása előtt elfogadható volt, az 2009 végétől – eddig kellett a nemzeti jogba átültetni az irányelvet – sérti az uniós szerződést. A belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv – 2006/123/EK – 14. cikke ugyanis – többek között – kimondja, hogy „a tagállamok területükön a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot vagy annak gyakorlását nem köthetik az alábbi feltételek bármelyikének való megfeleléshez:

1. a) a szolgáltatóra, alkalmazottaira, a társaság tulajdonosaira vagy a szolgáltató igazgatósági vagy felügyelőtestületeinek tagjaira vonatkozó állampolgársági követelmények...

2. egynél több tagállamban telephellyel való rendelkezésre, egynél több tagállamban nyilvántartásba való bejegyzésre, vagy szakmai szervezetben vagy szövetségben való tagságra vonatkozó tilalom...

8. az adott állam nyilvántartásaiba való, adott időszakon keresztüli előzetes bejegyzésre, vagy az adott tevékenységnek az érintett államban korábbi, adott időszakon keresztüli gyakorlására vonatkozó kötelezettség...

16. cikk...

A tagállamok nem korlátozhatják a más tagállamban letelepedett szolgáltatók szolgáltatásnyújtásának szabadságát az alábbi követelmények bármelyikének előírásával: ...a szolgáltató kötelezettsége, hogy engedélyt szerezzen az adott tagállam illetékes hatóságaitól – beleértve az adott állam területén való nyilvántartásba vételt vagy szakmai szervezetbe vagy testületbe való felvételt –, kivéve az ezen irányelv vagy más közösségi jogszabály által meghatározott esetekben;...”

Minden magyar kis-, közepes és nagyvállalat ezzel a lehetőséggel él, amikor külföldre ad el szolgáltatást. Hét éve a szolgáltatási irányelv EP-i vitájában a Fidesz képviselői mai véleményük szöges ellentétét képviselték. A bizottság első javaslata szerint az irányelv minden szolgáltatásra kiterjedt volna. Egyes tagállamok és érdekcsoportok nyomására a közszolgáltatások (többek között a közrend, egészségügyi szolgáltatások, közoktatás, pénzügyi szolgáltatások) kikerültek a jogszabályból. A Fidesz képviselői emiatt elutasították az irányelv elfogadását egy ennél is nagyobb szabadságot garantáló változatot támogatva! A történelmi hűség megköveteli, hogy leírjuk: 2009. június 22-én az irányelv magyarországi átültetéséről szóló törvényt a Fidesz már megszavazta.

Biztosan játszottak „Ki nevet a végen?” társasjátékot. Meg lehet ugyan kérdőjelezni, hogy csak hatos dobással lehet kilépni egyes mezőkről, de aki ezt a szabályt nem veszi tudomásul, az nem játszhat, így nem is nyerhet. A Fidesz most a játék sokadik körében köti az ebet a karóhoz: rá vonatkozzanak más szabályok. Rossz hírem van, ez nem az álmodozások kora!

Kormányunk viselkedése nem csupán a Magyarország által is elfogadott és kihasznált uniós paragrafusok cinikus kijátszásának, utólagos átírásának kísérlete. Hiába próbálják valamiféle kurucos-szabadságharcos színben feltüntetni! Ez a szemlélet árt a magyar vállalkozóknak, cégeknek, ha külföldön akarnak bevételhez jutni. Megkárosítja az adófizetőket is, mert a kisebb verseny miatt drágábban és rosszabb minőségben dolgoznak az uniós pályázatok nyertesei. A következmény, az uniós pénzek elmaradása hatalmas ár ezért az unortodox álláspontért.

Lázár János augusztus 12-i sajtótájékoztatóján derült csak ki az is, hogy tavaly ősz óta a fenti okok miatt leállt az operatív programok brüsszeli finanszírozása. Nem kellett volna erről előbb tájékoztatást adni? Nem hiányzik az a 500-700 milliárd forint sehonnan? Az meg aztán az igazi magyar virtus, ahogy Lázár János látja a megoldást: tárgyalgatunk, majd megbüntet bennünket a bizottság, 50-100 milliárd forintot a már megítélt támogatásból nem fizet ki hazánknak. Ahogy például a közép-dunántúli hulladékgazdálkodási rendszer fejlesztési pályázatának 9 milliárdos uniós támogatását is visszaadtuk az elmúlt hónapban. Igen, Magyarország ilyen gazdag, ennyivel támogatja a nettó befizető, módos uniós tagállamokat.

Kinek az érdeke ez? Lehet, hogy három év magyarországi ámokfutása után egyszerűen nem képesek semmilyen kompromisszumra? Vagy saját „udvari” beszállítóikat, a Fidesz-közeli cégeket féltik a valódi versengéstől? Akárhogy is: száz- és százmilliárd forintokat, emberek százezreinek megélhetését teszik kockára. Akármerre járok – kis túlzással – azt látom, egyetlen méter járda sem épült 2010 óta Magyarországon uniós támogatás nélkül. Az egyre szépülő emlékű Antall-kabinetre mondta vezetője, hogy kamikazekormány. Sajnos a mostaniakra ez a titulus sokkal jobban illik. Csakhogy a biztos vég felé kormányzó pilóta mögött ülünk mi is, tízmillióan. A káröröm ezért megengedhetetlen luxus. Cseréljünk pilótát mielőbb!

* A szerző az Európai Parlament szocialista képviselője.