A törvény semmilyen kivételt nem tesz, szó sincs olyasmiről, hogy aki csak kicsit alapozott, épített ki, tartott fenn, és/avagy élete egyéb korszakaiban, illetőleg más vonatkozásban jelentős érdemeket szerzett, mégiscsak lehetne utca- vagy iskolanév.

Pestszentlőrincen egy általános iskolai történelemtanár a polgármester. Ő terjesztette elő azt a világhálóra is föltett és már rég elfogadott határozati javaslatot, miszerint az idézett törvényhely értelmében át kell keresztelni öt illegális kommunistáról elnevezett közterületet. Sallai Imrét és Fürst Sándort koholt vádakkal fölakasztották 1932-ben, amikor, ugye, nem volt önkényuralmi rendszer. Hámán Katót ugyanezen, picit korlátozott demokráciában készítették ki a börtönben. Pataky Istvánt antifasiszta ellenállóként végezték ki 1944-ben Bajcsy-Zsilinszkyvel együtt, Kulich Gyulát pedig Horthy börtönéből Dachauba deportálták.

Az „Alaptörvény” egyelőre még úgy tudja, hogy az utóbbi kettő halála idején is önkényuralmi rendszer volt Magyarországon, de ez biztosan változni fog, máskülönben országszerte lóhalálában neveznék át ama rendszer mellett miniszterként, képviselőként, propagandistaként végsőkig kitartó Wass Albertről, Hóman Bálintról és Nyirő Józsefről nemrégiben elnevezett köztereket.

Pestszentlőrincen félmunkát végeztek. Van ott még köztér elnevezve a Tanácsköztársaság fenntartásában szerepet vállaló Bartók Béláról, a kommunista mozgalomban megforduló, ráadásul Sallaiék kivégzése ellen röpiratban tiltakozó József Attiláról, a kommunista Derkovits Gyuláról, a leninista önkényuralom megalapozásában vastagon részt vevő Maxim Gorkijról, a Kádár és Aczél György mellett látványosan kiálló Németh Lászlóról, továbbá Kosztolányiról, Krúdyról, Móriczról, Móráról, akik mind tollukkal szolgálták a ’19-es diktatúrát. Tersánszky Józsi Jenőről, aki 1921-ben öngyilkosságot kísérelt meg, olyan rengeteg támadás érte a Tanácsköztársaság melletti lelkes kitartása miatt. És az istenkáromló Tóth Árpádról! Aki 1919 nyarán Új Istent dicsőített: „S Földet rengésre tépő hangja zeng / piros Keletről a sápadt Nyugatnak: / „Im eljöttem! / Eljött a Vörös Isten!”

Nem maradhat sehol köztér, közintézmény elnevezve Juhász Gyuláról, Kodály Zoltánról, a Sztálint dicsőítő Szekfű Gyuláról, Erdei Ferencről, Illyés Gyuláról s persze Nagy Imréről és ’56-os társairól sem.

Két lehetőség van. 1. Csak makulátlanok nevét tűrjük meg köztereinken, olyanokét, kiknek élete és munkássága minden szakaszában és részében példaként szolgálhat. Ez esetben a használható nevek száma elenyésző. 2. Se bűn, se tévedés, se gyarlóság nem lehet kizáró ok, ha arányos érdem áll szemben vele. Ebben az esetben utcáink gyermekeinknek a valóságról fognak mesélni, melyben nincsenek ideális példaképek, csak gyarló emberek vannak.