A szocialista gazdaság újraépítésének útján fontos és demonstratív állomás lesz a Dunaferr visszaállamosítása. A hirtelen megfontolásból tett s még távolról sem elfogadott váratlan vételi ajánlat alapvetően mégsem rögtönzés, hiszen beleillik a kormányzati jövőképbe, közvetlen indoka pedig az érintettek körében érthető módon népszerű, sőt egyedüli mentőövnek látszik. 

Ezerötszáz, elbocsátás előtt álló dolgozó munkahelyének megvédése a cél. Valószínűsíthetően kormányfői szinten szabták meg a Dunaferr-stratégiát, ami önmagában persze még nem is volna baj. Az a kérdés, hol van ennek a múltba vezető útnak a vége.

A kormány kritikusai azt szokták mondani, hogy a kormány jövőképe maga a múlt. Mégpedig főleg a második világháború előtti-környéki évek, a Horthy-korszak közállapotai, értékrendje a számukra vonzó jövő.

A gazdaságban azonban egyre inkább az általuk sokszor kiátkozott egykori valóságában vagy csak víziójában létező szocializmust állítják vissza lépésről lépésre, nemcsak a hatalmi centralizációval, hanem az államosítással is. Vagy hogy a miniszter által elvárt szakszerűséggel fogalmazzunk: állami felvásárlással. Közszolgáltatókat vesznek vissza, s újabban már a termelőüzemek piaci gondjainak megoldását attól az államosítástól várják, mely borzongtatóan idegen a szabadpiactól.

Megveszi az állam a Dunaferrt, de mi történik ezután? Valószínűleg nem bocsátják el a dolgozókat. Legalábbis a választásokig bizonyára nem. De lesz-e az új tulajdonostól, az államtól – amely a piac által vezérelt ágazatokban rosszabb, lassúbb, korruptabb, mint a magántőke – nagyobb kereslet a cég termékei iránt. Kilábal-e a válságból általa a gyár, vagy csupán annyi történik, hogy kerítésen belül tartják a munkanélküliséget. Hogyan lesz versenyképes az termék a világpiacon, melyet pluszköltségterhek tesznek drágábbá?

S ha a Dunaferrt megveszik, vajon nem tarthat-e igényt e kétes megoldásra például a Mal, ahonnan előbb kétszáz bányászt kellett az utcára tenni, most pedig 350, a bauxit feldolgozásban dolgozó embert küldnek el?

Egyetlen munka nélkül maradt ember is sok, hát még ezerötszáz. Horváth Ede, a Rába legendás vezérigazgatója kis kapitalista szigetet épített a szocializmusban, az ott kialakult munkakultúrának köszönheti Győr az Audi bejövetelét. Most a kormány mintha a kapitalizmusban akarna a szocializmussal kísérletezni.