Alig két hete utasította el az orosz fellebbviteli bíróság Mihail Hodorkovszkij kérelmét, hogy büntetéséből két évet elengedve, engedélyezze szabadlábra helyezését. Azzal érvelt, hogy elítélése kizárólag közvetett bizonyítékokon nyugszik, és tíz év büntetőtábor már amúgy is elegendő bűnhődés.

Az orosz bírókat az érvelés nem hatotta meg. A Szovjetunió széthullása után a magának hatalmas vagyont kikaparó Hodorkovszkij aligha ártatlan gazdasági bűncselekményekben, elítéléséhez mégis politikai okok vezettek: kihívója lett volna Vlagyimir Putyinnak. Alekszej Navalnij idei elítélése jól mutatja, hogy a Kreml már a látszatra sem ad. A gyenge orosz ellenzék vezéralakjára öt év büntető tábor vár. Az Egyesült Államok minden ilyen ítélet után tiltakozik, a demokratikus alapjogokra, a jogállamon belüli vita szükségességére, a másként gondolkodók tiszteletére hívja fel a figyelmet.

És akkor most mit kezdjünk a 25 éves Bradley Manningre kirótt 35 évvel? A közlegény mintegy negyedmillió bizalmas vagy titkos jelentést játszott a WikiLeaks aktivistáinak kezére három évvel ezelőtt. Köztük voltak az alapvetően felületes csevegéseket tartalmazó nagykövetségi iratok és az afganisztáni és iraki félresikerült háborúk naplói. De a dokumentumok között volt egy videó is, amelyen egy amerikai harci helikopter ártatlan emberekre vadászik Bagdadban. Manning tettének beismerésekor azt mondta, vitát akart generálni az amerikai külpolitikáról és hadviselésről.

Vita nem lett belőle. Az amerikai kormány az ellenség megsegítéséért, kémkedésért fogta perbe. Bár a bíróság felmentette a legsúlyosabb vádpont alól, Obamáék hatvan év fegyházat követeltek a korábban izolációs fogsággal meggyötört fiatalra. Ebből maradt 35, és Amerika nagy része inkább kevesli ezt, mint sokallja.

A jogállam, a demokratikus vita, a másként gondolkodók tisztelete Amerikában is véget ér, amikor saját imázsukat látják veszélyben. Nem a helikopteres hajtóvadászatot érzik kínosnak, hiszen vádemelésig sem jutott el a legalább tizenkét ember, köztük egy Reuters-operatőr életét követelő akció. De a hadithai mészárlásért is csak egy katonát marasztaltak el: az iraki kisvárosra támadó nyolc tengerészgyalogos bosszúvágytól vezéreltetve 24 civilt, gyerekeket, nőket és öregeket gyilkolt meg házaikban – hetüket vád alá se helyezték, vezetőjük lefokozást és fizetéscsökkentést kapott, de tovább szolgálhat az amerikai seregben. Őket megvédte az amerikai igazságszolgáltatás, míg Manninget nem.

Obama második elnöki ciklusára lassan szertefoszlik minden illúzió arról, hogy létezik egy jobb Amerika. Hogy a hadithai mészárlás, a bagdadi embervadászatok egy messiástudattól vezérelt, neokonzervatív politika következményei csupán. Az Európában Nobel-békedíjjal fogadott Obama ma személyesen dönt arról, hogy ki az, akit drónok ölhetnek meg pusztán titkosszolgálati gyanú alapján – legyen akár saját állampolgára. Jogi trükkökkel megfigyelteti a világ és az Egyesült Államok elektronikus adatforgalmát, és országa teljes erejét, befolyását latba veti, hogy elfogjanak egy másik fiatalembert, Edward Snowdent, akinek elege lett, és kipakolt.

Bush alatt bízhattunk abban, hogy utána jobb lesz. Most már nincs miben.