Nos, ez utóbbi korántsem igaz, tizedikek vagyunk, még Saint Lucia, Izland és Kelet-Timor is megelőz bennünket, nem is beszélve Svédországról és Nagy-Britan niáról. De ez csak egyike a nagy magyar önámításoknak, olyasmi, mint hogy „a magyarok találékonyak”, feltehetőleg azonban például találékonyak a dél-koreaiak is, akik az elmúlt húsz évben számos világmárkával lepték meg a világot, és találékonyak a csehek is, akiknek sikerült a Skodát és a sört revitalizálniuk, mi meg

még mindig Erdély elveszítésén és az Aranycsapat emlékein siránkozunk, külpolitikánkban még mindig a „román kártya” a legfontosabb, dicsérjük a magyar vendéglátást, ami csak Hegyeshalomig közismert, a szállodaportások és az idegenvezetők szeretnek összekacsintani a vendégek háta mögött, idegen nyelvek használatában igazi fejlődés nincs, csak sóhajok, hogy „bezzeg Skandináviában”, de közben semmit sem teszünk annak érdekében, hogy a gyerekeket valós tudásra neveljük, szinte pótolhatatlan veszteségünk az elhanyagolt Budapest, az átkeresztelt, lezüllött Moszkva tér, a balatoni üdülőhelyeken a hétvégen utcára dobott szemeteszsákok.

Mit tudunk mi, magyarok, igazából? Mert ez lenne a kérdés. Tudunk-e valamit, amivel felvehetjük a versenyt másokkal? Nézzük például Dániát, amelyik több mint négyszáz szigetre forgácsolódott területével, nem túlságosan vonzó éghajlatával is a világ egyik vezető agrárexportőre, népszerű turisztikai célpont, a dánok nemzetközi megbecsülése igen magas fokon áll, jól képzettek, nyelvtudásuk kiemelkedő, ráadásul szerények, nem képzelik magukat világnemzetnek. Vagy a finnek, akik a második világháború után olyan szegények voltak, hogy a lakosság egy része zabot evett, majd 1952-ben olimpiát rendeztek, azóta nemzeti közmegegyezéssel kiemelt helyet szánnak az oktatásnak, a környezetvédelemnek és a tudományos kutatásnak, világszínvonalú hajókat és lifteket gyártanak, közben pedig elkötelezett tagjai az Európai Uniónak, kellemes viszonyt ápolnak Oroszországgal, nem foglalkoznak a nemzeti szuverenitásuk korlátozásával, nem méricskélik, hogy melyik országnak hány Nobeldíjasa és olimpiai aranyérme van. Két hivatalos nyelvük is van, a második (sokaknak első) a svéd, minden filmet két nyelven feliratoznak. Keveset foglalkoznak a szabadságharccal, viszont ragyogó csatornafedeleket illesztenek az útburkolatukba, pedig ott a tél októbertől májusig tart.

Az egész magyar közigazgatás túlbürokratizált, lassú, körülményes, az elektronikai rendszerek sokszor csak bonyolítják a hivatalok életét. Budapesten még mindig 23 kerület működik, ráadásul kétszintű önkormányzattal súlyosbítva, megítélésem és nemzetközi tapasztalatom szerint teljesen feleslegesen, hasonló a helyzet a vidéki önkormányzatokkal. Amikor külföldön vásárolt gépkocsimat honosítottam, ötször jártam a megyeszékhelyen, kétszer a településem okmányirodájában, számos órát töltöttem hivatalok folyosóján a falnak támaszkodva.

Egy vidéki kórházban saját szememmel láttam, amint az ápolónő legalább egy órán át kézzel írta az ágyneműk mosatási listáját (és ez csak egy része a kötelező bürokráciának), kérdésemre, hogy miért nem számítógépen vezetik, azt felelte, nem tudja. Balatonfüred vasútállomásának telefonszáma nem nyilvános, a központi ügyfélszolgálat túlterhelt, nehezen elérhető, az ügyfélszolgák rendszerint azt válaszolják, nézzük meg az interneten, ha érdekel valami. Ilyenkor nem segítenek a Nobel-díjasok.Az ügyfélszolgálatot szervezők miért nem találékonyak? Egy átlagos magyar állampolgárnak öthat igazolókártyája van, nálunk boldogabb országokban elég egy kártya és egy igazoló szám is. Ezekben kellene találékonyabbnak lennünk. Csak hát közben meg hallom a rádióban egy vezető politikusunkat, aki arról beszél, hogy támasszuk fel az Aranycsapat legendáját, mert ez hitet adhat az országnak.

Súlyos betegség ez, nem is tudom, van-e ellene gyógyszer.

* A szerző közíró, egykori diplomata.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.