Körmös
Mit jelentett az a csók? Ezt kérdezte mindenki a moszkvai atlétikai világbajnokság utolsó napján, és a fénykép az orosz 4×400 méteres női váltó ajkaikat összeérintő sprintereiről azonnal terjedni kezdett a világhálón.
Pár perc után a fotót összepárosították a modern kori olimpiák egyik legdrámaibb képével, amint az 1968-as mexikóvárosi játékokon Tommie Smith és John Carlos színes bőrű amerikai sprinter öklét a magasba emelve tiltakozik a rasszizmus ellen a 200 méteres síkfutás eredményhirdetésén. Kszenyija Rizsova és Tatjana Firova azonban gyorsan biztosította hazája nyilvánosságát és mindenekelőtt Vlagyimir Putyin államfőt, hogy eszük ágában sem volt politikai üzenetet küldeni, egyszerűen örültek a világbajnoki aranynak.
Pedig lenne mi ellen tiltakozni. Putyin Oroszországában törvényi szintre emelték a homofóbiát, és az állami kirekesztés egyre több helyen enged utat a szexuális kisebbség elleni gyűlölettől vezérelt erőszakos bűncselekményeknek. Az orosz sprintereknek nem volt gondjuk ezzel, de Nick Symmonds amerikai futó felemelte a hangját, amikor leszbikus és meleg barátainak ajánlotta világbajnoki ezüstérmét.
Emma Green-Tregaro svéd magasugró a néma tiltakozás mellett döntött, és a meleg egyenjogúságot szimbolizáló szivárvány színeire festette körmeit. A selejtezőkön még megúszta lakkválasztását, de a döntőre már át kellett festenie körmeit. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség úgy döntött, ez politizálásnak számít, így nem engedélyezi – még szerencse, hogy az IAAF közben ünnepélyesen díjat osztott a stadionban fair play kategóriában.
Orosz részről a világbajnok Jelena Iszinbajeva érezte kötelességének, hogy kikérje a svéd atléta tiltakozását országa nevében. „Tiszteletlen” volt Green-Tregaro, és a hagyomány szerint amúgy is férfi és nő kapcsolata lehet csak valódi, értekezett a rúdugrólegenda, akit személyesen Putyin beszélt rá, hogy induljon el a hazai világversenyen. Az atlétikai világbajnokság csak laza bemelegítés volt azokhoz a sportrendezvényekhez képest, amelyek Oroszországra várnak.
Jövőre a téli olimpia látogat el Putyin dácsája mellé, négy évre rá a labdarúgó-világbajnokságot fogadja a hatalmas ország. A nemzetközi szövetségesek úgy kalkuláltak, hogy Moszkvában megvan a pénz, a szándék és az ambíció, hogy az egyre nehezebben megfizethető mamutrendezvényeket sikeresen megrendezze. Még arra is hajlandónak mutatkoznak, hogy asszisztáljanak az állami homofóbiához, és a törvényt ráerőltessék a világból Oroszországba érkező sportolókra, drukkerekre. Az orosz vezetés pedig az anyagi áldozatokért cserébe zavartalanul ünnepelheti saját nagyszerűségét.
A számítás azonban már az atlétikai világbajnokságon sem jött be. A pénz ugyanis valóban rendelkezésre állt, de azon mosolygó szervezőket és lelkes közönséget nem lehet venni. És végképp nem lehet a dollármilliókkal elfedni a vendéglátó ország problémáit. Újra lehet lakkoztatni a svéd atléta körmeit, de a kirekesztés még egy ártatlan csókkal is a reflektorfénybe kerül.
