A környezetbarát termékek nem brüsszeli vezényszóra kerülnek piacra, hanem a vásárlók nyomására. Az EU-s A-G energiacímke ugyanis tájékoztatja őket a termékek energiahatékonyságáról, a gyártók pedig ennek hatására versengenek az egyre hatékonyabb termékek kifejlesztésében. Később, ha ugyanarra a funkcióra a piacon már kellő számban és változatosságban léteznek környezetbarát termékek, a kevésbé zöld termékeket kivonja a piacról az EU.

A minden lámpa csomagolásán 1998 óta szereplő energiacímke az izzólámpákat a legrosszabb, E, F és G osztályokba sorolta, az energiatakarékos égőket pedig az A osztályba. Szó sincs arról, hogy az izzólámpák betiltása a lámpaipar nyomására került volna napirendre tíz évvel később. 2007 márciusában az EU ma is érvényes éghajlatvédelmi célkitűzéseit elfogadó csúcstalálkozón a tagországok államfői konkrét kísérőintézkedésként jónak látták felkérni az Európai Bizottságot az izzólámpák betiltására. A kérést később az Európai Parlament is megerősítette.

Akkorra egyébként már Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok is elhatározta magát a lépésre, Kubában pedig – ahol igazán takarékoskodni kell minden fillérrel – már meg is történt a váltás. A lámpaipar éppen hogy az utolsó pillanatig ellenállt a tervezett EU-s szabályozásnak, kevésbé ambiciózus követelmények és sokkal lassabb betiltás mellett kardoskodott. Az izzók betiltása után nem jöhetett azonnali nagymértékű csökkenés az európai áramfogyasztásban, hiszen annak a háztartási világítás mindössze 1,4 százalékát teszi ki. A tiltás négy év alatt több részletben történt tavaly szeptemberig úgy, hogy a raktáron lévő készleteket is eladhatták a boltok.

A félretájékoztatott fogyasztók közül sokan izzókat halmoztak fel, náluk is később csökken majd az áramfogyasztás. Ezenkívül az elvárt megtakarítás a tiltás hatása nélkül becsült 2020-as fogyasztáshoz képest értendő, azt feltételezve, hogy a hosszú távú trendnek megfelelően több lámpatest lesz üzemben az EU területén. Ez a bővülés valószínűleg a tiltástól függetlenül bekövetkezik, és csökkenti a tényleges áram megtakarítást. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy egy kompakt fénycsőnek negyedannyi áramra van szüksége ugyanannyi fény előállításához, mint egy izzólámpának.

Ami a kompakt fénycsövek minőségét illeti, az izzólámpákat betiltó rendelet követelményeket állított, kiszűrendő a rosszul teljesítő termékeket. A minőségi követelmények két részletben, 2009 és 2013 szeptemberében lépnek életbe. Már a 2009-es fázis hatására is érezhetően javultak a kompakt fénycsövek a tesztmagazinok szerint. 2013 szeptemberétől már csak olyan kompakt fénycsövek helyezhetők piacra, melyek még 6000 óra után is az eredeti fényerejük legalább 70 százalékát nyújtják (az izzólámpák teljes élettartama 1000 óra).

Való igaz, hogy szemben az izzólámpákkal, a kompakt fénycsövek rosszul tűrik a gyakori kapcsolgatást. Azonban téves az az állítás, hogy nincs alternatívájuk, ha gyakori kapcsolgatásnak kitett helyiséget kell megvilágítani. A tiltás nem vonatkozik a halogéntechnológiával tökéletesített izzószálas lámpákra, melyek megszólalásig hasonlítanak a hagyományos izzókra, ugyanúgy kapcsolgathatók, de 20-25 százalékkal kevesebb áramot fogyasztanak (C vagy D osztályúak az energiacímke szerint).

A szerző a Levegő Munkacsoport elnöke