Az interjú különlegessége, hogy orwelli módon ismerteti a tagadhatatlan tényeket, azaz visszájára fordítja az általunk ismert közéleti, erkölcsi és etikai tételeket: vagyis a közpénz nem közpénz, a beruházásnak nem kell megtérülnie, a foci fontosabb, mint az egészségügy és így tovább. A szokásos és kendőzetlen orbáni abszurd talán sohasem volt még enynyire cinikus. Feltűnő például, hogy minden magyarok (így gondolom, az Újpest, az FTC és egyéb klubok szurkolóinak) miniszterelnöke folyamatosan többes szám első személyben beszél a Videotonról és a körülötte kiépített pénztemetőről, mintegy kerülve az elfogulatlanság látszatát is.

Ahogy Orbán a munkaerő szabad áramlásának futballbeli következményeiről beszél, ismételten nyilvánvalóvá teszi, hogy sem az európaiság, sem az unió működése nem jutott el hozzá több évtizedes politikai működése során. Ő ugyanis az unió alapelveként a futballban bevezetett Bosman-szabályt is kárhoztatja. Ez ugyanaz az elv, amely például a magyar fiataloknak is lehetővé teszi a külföldön való tanulást, munkavállalást.

Elhangzik továbbá, hogy a focisták végül is művészek (gratulálok innen is a produkcióhoz), és óriási siker, hogy remekbe szabott futballistáink Európa egyik legalacsonyabb jövedelemadó-szintje mellett tudnak dolgozni. Őszintén remélem, hogy hó elején ez a tudat boldogabbá teszi a minimálbéren nyomorgókat. Orbán szerint a magyar profi futball teljesen életképes. A folyamatosan csökkenő nézőszámmal a Mezőkövesd szintű csapatoknak hanyagul odavágott 400 milliókkal, a balkáni kiscsapatok által pofára ejtett élcsapatokkal, a csökkenő számú magyar légióssal, a milliárdos mínuszokat termelő klubokkal.

Vajon ilyen körülmények között életképes lenne-e a Csepel Művek, megannyi varroda, az ózdi kohászat? Miniszterelnökünk megnyugtat minket, idéntől még több állami pénzt fog irányítani hobbisportágába, mert a szerencsejáték állami bevételeit is idecsatornázzák. Az interjú a továbbiakban inkább látleletre, mintsem egy politikusi hobbivallomásra hasonlít, ugyanakkor van egy egészen megdöbbentő sor benne. Ez: „A miniszterelnöknek helyzeti előnye van, az üzleti élet szereplőit meg tudja győzni arról, ha egy ügy fontos.”

Vajon mivel tudja a miniszterelnök úr meggyőzni az üzleti vezetőket? Avagy próbálta már ön meggyőzni a sarki kisboltost, hogy ingyen adja a tejet hó végén? Vagy barátjukat, hogy fektessen be egy teljesen és nyilvánvalóan bukó üzletbe. Ez itt a korrupció és a romlottság netovábbja, nyílt színi vallomás: Ha teszel pénzt a nekem kedves csapatomba, mellém ülhetsz, meghallgatlak, és lehet, hogy teljesül a kérésed. Ennyi. Ez van leírva. Nem kétséges, az uniós pénzeket is ennek mintájára osztotta el Orbán. Brüsszel már jelét adta: hite fogyóban, bizalma illanóban.

Ha Magyarországot nem hagyta el még minden gondolkodásra képes, nem Fidesz-hívő értelmiségi, akkor a választások előtt feltétlenül olvassa el ezt az interjút, és vonja le belőle a tanulságokat.

A szerző az MSZP országgyűlési képviselője

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.