Minden gyermek elvesztése tragédia. Főleg a családnak, de az országnak is. Eleve kevés születik, és sajnos egyre több fiatal magyar már más, jobb élet- és munkakörülményeket nyújtó országban dönt arról, mekkora családot szeretne. Úgyhogy nagyon vigyáznunk kell azokra, akik itt látják meg a világot.

A miskolci koraszülött- és újszülöttosztályon néhány napon belül történt nyolc haláleset természetszerűleg váltott ki pánikot, ami érzelmileg teljesen érthető. Ami nem az: ahelyett, hogy az illetékes szervek gyors, szakszerű és automatikus cselekvésbe fogtak volna, azonnal lecsapott a politika, és magához ragadta a kezdeményezést.

A miniszterelnök, mint azt a személye körüli államtitkár azonnal megosztotta a sajtóval, személyesen vette kézbe az ügyet.

És ez baj. Ez nem a miniszterelnök kezébe való ügy. Hiába ötszörös apa, itt nem pelenkázni kell.

Arról meg fogalma sincs, hogy mi a teendő sorozatos kórházi halálesetek nyomán. A rendőrség és az ügyészség (!) riasztása korainak tűnik, hiszen egyelőre senki sem tudhatja, történt-e bűncselekmény. A kórházigazgató azonnali felfüggesztése szintén kapkodásnak, pótcselekvésnek látszik, csak a szigorú állami vezető imázsát fényezi – miközben a legfontosabb a csecsemők biztonsága, amihez esetleg éppen az intézményvezető szaktudása és helyismerete lenne szükséges. A gyermekgyógyászat szakmai vezetője amúgy egy professzor, aki KDNP-s országgyűlési képviselő. Őt nem függesztették fel.

A pánik veszélyes. A szakember szerint ilyen esethalmozódás ötévente fordul elő Magyarországon, vagyis megeshet, hogy Miskolcon csak fatális balszerencse történt. Fontos orvosi alapelv: ha valaki nem tud segíteni, legalább ne ártson.