Az utazási körülmények nagyon megviselték a hálókocsi népes közönségét. A mozdony, a hálókabin (a vagonnal együtt) több mint 40 éves, az utastér légkondicionálás nélküli, kopott és kényelmetlen. A kánikula tombolt, néha én is. A vonat Biharkeresztesen alkalmanként 30-40 percet vesztegelt, hazafelé Budapesten, Rákos megállóhelyen – közvetlenül a Keletibe érkezése előtt –újabb 15 percet ácsorgott.

A hálókocsi mosdóhelyiségei lepusztulva, hazafelé még le is zárva, vízhiány miatt. A vízzel történő tisztálkodás lehetősége tehát megszűnt. A szomszéd vagonba kellett mennie a hálókocsis csapatnak könnyíteni magán. Nekem olyan pechem is volt, hogy a foglalt jelzést mutató kis helyiségből egyszerre hárman jöttek ki (két fiú, egy lány). Belépésemkor megnyugodtam, mivel csak az irdatlan dohányfüstfelhőt kellett beszívnom. A rekkenő hőségben nagyon keveset mertünk inni, nehogy sokszor kelljen elhagynunk a vagont toalettlátogatás céljából. Olvasva ez nem túl izgalmas, de 36-38 fokos melegben roppant kellemetlen. A rendkívül kényelmetlen – összesen harmincórás – utazás során a hálókocsi utaskísérői viszont mindkét esetben reménységet adtak a reménytelenségben. Kedvesek, segítőkészek és szolidárisak voltak. Sajnos egyik úr nevét sem tudom, de, hogy a MÁV–Start beazonosíthassa kiváló dolgozóit, az alábbi adatokat megadom:

Augusztus 3-án, szombat délután a Keleti pályaudvarról indultunk Brassóba, és egy hét múlva, 11-én, vasárnap reggel érkeztünk vissza Budapestre. A vonat száma 407-es, illetve 406-os volt, a kocsi száma mindkét esetben: 437.

Javaslom, hogy a MÁV–Start vezetői néha látogassanak el a „végekre”, azaz utazzanak az általuk irányított cég „nemzetközinek” és „gyorsnak” minősített vonataival. Talán ők is észlelik majd a tűrhetetlen koszt, bűzt és a múlt századi körülményeket, talán tesznek valamit az alacsony színvonalú szolgáltatás javításáért. Ez a Corona nemcsak az állami vasúttársaságot, hanem Magyarországot is lejáratja.

A közeli jövőben biztosan nem ülök fel a jelenlegi Corona nevű szégyenjáratra. Jó lesz nekem az Ister EuroNight vonat is, amit persze a Keleti pályaudvar nemzetközi pénztáránál „elfelejtettek” ajánlani. Azzal csak 703 kilométer Brassó, és 15 óra helyett 13,5 óra a menetidő. Nem mindegy. Azt beszélik, hogy az Euro-Night tiszta, rendezett, komfortos. Lehet, hogy olcsóbb is?

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.