Attól nem lesz az, hogy a cégjegyzékbe bejegyezett nevében ott az Airways szó. Ma azt tudjuk, hogy beadták kérelmeiket a hatósághoz, de pozitív elbírálásról még nincs hír. Tudjuk, hogy aláírtak egy lízingszerződést egy a szektorban aprónak számító angol céggel, amely bérbe adna nekik néhány idősebb repülőgépet. Állítólag az első a jövő héten megérkezik Magyarországra: ha így lesz, már beszélhetünk légitársaságról.

Tudjuk, hogy hová kívánnak repülni, és hogy e városokba nincsenek leszálláshoz szükséges résidőik. Igaz, ilyet menetrend és járatszámok hiányában nem is lehet igényelni, ezek az adatok viszont még nem publikusak. A vezérigazgató szerint vannak ománi és dubaji finanszírozók, pontosabban hitelezők, de az első gép megérkezése előtt kilenc nappal még nem tudjuk, hogy kik ők, és mennyi pénzt adnak. A repülésben dolgozó vezetők szerint a légitársaság olyan, mint amikor az ember kezében van egy hatalmas tábla vaj (ez a pénz), amit az első felszállástól kezdve folyamatosan nyomnak egy forró platnira. Csak olvad és olvad, mégsem fogyhat el. Az arab finanszírozóknak nagyon sok vajat kell adniuk a Sólyomnak. Miért tennék?

Erre a Sólyom nevében Vágó József válasza: „A külföldi befektetővel el kellett fogadtatni, hogy Magyarország nem egy feketelistás ország. Ugye, rajta voltunk tavaly a tíz befektetésre nem ajánlott ország listáján, büntették Magyarországot, és el kellett velük fogadtatni, hogy Magyarország igenis befektetésre alkalmas hely.” Orbán Viktor szívét bizonyosan melengetik e szavak. Az is a szája íze szerint lehet, hogy a Sólyom „önköltségi áron, profit nélkül hajlandó repülni az államnak, mert a magyar állam ennyit megérdemel”.

Habként a tortára felmerült a Sólyom mint a Fradi lehetséges tőkeerős támogatója. A vezérigazgató ezt nem cáfolta. A még meg sem keresett pénzt focira költik? Igaz, még az is tetszhet a kormányfőnek, hogy a cég járatain kizárólag magyar termelők és beszállítók termékeiből biztosítana prémiumellátást, hogy hírét vigye Magyarországnak. Amiként az is tetszetős lehetne, hogy Vágó vezérigazgató olyan üzleti tervére mondtak igent a keleti befektetők, amely Európában még nem ismert, igazi magyar innováció.

Hogy mi is ez, még nem tudjuk. Azt sem, milyen profitból finanszírozná hangzatos terveit a társaság, és arról sem, mit szóltak a befektetők ahhoz az ötlethez, hogy az átszálló utasokra építő társaságba rakott pénzüket arra költenék, hogy csatlakozzanak egy magyar fociklubhoz. Nekik talán már az is elég volna, ha az alakuló társaság csatlakozni tudna a PLK-hoz: a profitábilis légitársaságok klubjához. Kis csapat, nincsenek sokan. A klubtagságért nagyon sokat kell dolgozni, nem elég szólamokat hangoztatni.