Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A Fidesz az 1998-as választási győzelmét megelőzően, a Horn–Orbán-vita után Nyíregyházán tartotta az országos kampányzáró nagygyűlését a zsúfolásig megtelt Krúdy moziban. Akkor én a Fidesz megyei listavezetője és megyei elnöke voltam. A kampányzárón Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök úr és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úr mondott beszédet. Rólam, miniszterelnök úr, azt mondtad, hogy azért kampányolsz mellettem tiszta szívvel, mert én ügyvédként – már a rendszerváltás előtt – elláttam a védelmét az 1948-as koncepciós perben, a Pócspetri-ügyben ártatlanul halálra ítélt katolikus lelkésznek és társainak. Kiemelted, hogy ellenzéki ügyvédként akkor mertem ilyen képviseletet vállalni, amikor még teljesen bizonytalan volt a rendszerváltás ideje.

Most ismét olyan emberi tragédiák és orvosolatlan sérelmek miatt vállaltam képviseletet és e levél megírását, amelynek megoldásához szükség van az empatikus, gyors segítségre, amit tisztelettel kérek az érintettek nevében.

Példátlan lincselés áldozata lett 2008 októberében, Olaszliszkán Szögi Lajos tanár úr. A nyomozás során nem sikerült felderíteni a lincselésben részt vevő valamennyi vádlottat, de a nyomozó hatóság által felkutatott és az ügyészség által megvádolt nyolc személy példás büntetést kapott. A büntetőbíróság jogerős ítélete után előterjesztettem a Szögi család kárigényét a Nyíregyházi Törvényszéken. Az eljárás során igazságos, korrekt, példás, összeg szerűségében a hazai viszonyoknak megfelelő ítélet született. Az árván maradt kiskorúaknak, az özvegynek, az áldozat szüleinek 46 millió forint összegű nem vagyoni kártérítést ítéltek meg.

A 2010-ben jogerőre emelkedett ítélet végrehajtását azonnal megkértem, azonban a bírósági végrehajtás során eddig egyetlen forintot sem lehetett az elítéltektől behajtani. Az elkövetők gyakorlatilag vagyontalanok, a rabkeresményükből pedig a sértetti kárigényeket megelőzően kell kielégíteni a rabtartás, illetőleg az eljárás során felmerült bűnügyi költségekre fordított jogerősen megítélt, az államnak járó összeget.

A családot évek óta egy általam létrehozott, Csányi Sándor segítségével működő alapítvány támogatja hónapról hónapra. Szögi tanár úr gyermekei közül ketten egyetemre, egyikük általános iskolába jár. Az özvegy óvónő, a szülők kisnyugdíjasok, így rendkívül nagy szükség lenne arra, hogy a jogerősen megítélt összeget vagy annak legalább egy részét a család megkapja.

Az olaszliszkai lincseléssel kapcsolatos eljárások még tartottak, amikor meggyilkolták Marian Cozmát, a Veszprém román válogatott kézilabdázóját. Ebben az időben az ügyvédi tevékenység mellett a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke is voltam, és az elnökség úgy döntött, hogy rendezzünk egy magyar–román jótékonysági mérkőzést a Puskás stadionban Ma rian Cozma emlékére és családja megsegítésére. Az elmúlt évtizedekben ennyire sportszerű magyar–román labdarúgó-mérkőzésre nem emlékszem. A mérkőzést megelőzően az MLSZ vezetőiként találkoztunk a román szövetség vezetőivel és Petre Cozmával, az áldozat édesapjával. A beszélgetés során megígértem, hogy Marian Cozma családjának képviseletét is ellátom.

A nyomozás kezdeti szakában indítványoztam az illetékes bíróságon az elkövetők minden vagyonának bűnügyi zár alá vételét annak érdekében, hogy a sértettek kárigénye biztosítva legyen. A zár alá vételt a bíróság elrendelte. Az elkövetők nem voltak vagyontalanok, lefoglaltak több tízmillió forint értékű ingatlan és ingó vagyontárgyat.

Az elsőfokú eljárás legutolsó fázisáig egyik vádlott sem ismerte el a halálos szúrást, emiatt rendkívül nagy számú DNS-vizsgálatra és egyéb nyomozati cselekményre volt szükség. Így a bűnügyi költség százmilliós nagyságrendű lett, amit a jogerősen elítélt vádlottak az államnak kötelesek megtéríteni. Az összes zár alá vett vagyontárgy még a bűnügyi költséget sem fedezi. A Cozma család képviseletében már az elsőfokú büntetőítélet után vagyoni és nem vagyoni kárigényt terjesztettem elő a Fővárosi Bíróságon. Ez a per folyamatban van. Sajnos egy kedvező ítélet esetén sem tudom azt, miként lehet bármilyen összeget behajtani az elkövetőktől.

Petre Cozma és családja szűkös anyagi körülmények között él Bukarestben. Őket is a már említett civil alapítvány támogatja.

A köznyelvben csak romagyilkosságok néven emlegetett ügyben a mintegy négy éve folyó büntetőeljárás után ítéletet hirdetett a Buda Környéki Törvényszék. Ebben az ügyben Tiszalökön – roma származása miatt – közvetlen közelről lőtte agyon egy nagy tűzerejű golyós fegyverrel a gyilkos a munkába igyekvő Kóka Jenőt, aki egyébként az Olaszliszkán agyonvert Szögi tanár úr édesapjának beosztottja volt évekig. Amikor Szögi Lajos bácsi értesült a gyilkosságról, maga is arra kért, hogy segítsek a családon annak ellenére, hogy gyermekét roma elkövetők verték agyon. Azt mondta, Kóka Jenő szorgalmas, dolgos, rendes ember volt.

Ebben az ügyben is kértem, hogy az elkövetők vagyonát foglalják le. Indítványomat a nyomozási bíró elutasította, mivel egyetlen vádlottnak sem volt értékelhető vagyona. Az ilyen bonyolult ügyekben általában rendkívül magasak már a nyomozás során is a bűnügyi költségek. Százmilliós költség keletkezett ebben az ügyben is. Szinte biztosra vehető, hogy a legsúlyosabb büntetések mellett sem fog megtérülni az elkövetők rabkeresményéből még a bűnügyi költség sem.

Amikor a lövés eldördült, az éjszakai műszakba induló Kóka Jenő holtan esett össze. A lövés zajára lépett ki a házból a felesége, aki sokkos állapotba került, idegösszeomlást kapott, és a hivatalos orvosi vélemények szerint a tragédiába belerokkant. Annak ellenére, hogy több évtizedes munkaviszonya van, mindössze 27 ezer forint szociális segélyt adnak neki, mivel rokkantsága nem éri el azt a fokot, hogy teljes rokkantsági nyugdíjat kaphasson.

Kóka Jenőnét is alapítványunk támogatja havi rendszerességgel. Kóka Jenőéknek egyetlen lányuk van, aki háztartásbeli, a férje közmunkás. Két kiskorú gyermekük van, így jelentősebb támogatásban az özvegyet nyilván nem tudják részesíteni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Három olyan esetet említettem, amelynek során több mint száz tárgyaláson láttam el képviseletet. Miután tapasztaltam, hogy valamilyen állami segítségre szükség lenne, megbeszéltem az olaszliszkai és a tiszalöki gyilkosság kapcsán a tiszavasvári országgyűlési körzet korábbi egyéni képviselőjével, a jelenleg is parlamenti képviselő Juhász Ferenc úrral, hogy szükséges lenne az áldozatvédelmi törvény olyan módosítása, amely lehetőséget adna a kormánynak vagy az illetékes miniszternek arra, hogy az ehhez hasonló borzalmas eseteket egyedi elbírálás alapján lehessen megoldani úgy, hogy az állam nyújtson segítséget az önhibájukon kívül rendkívül nehéz helyzetbe jutott áldozatoknak vagy hozzátartozóiknak. A módosító indítványt Juhász képviselő úr 2010-ben és 2011-ben is előterjesztette, azonban a Tisztelt Ház kormánytöbbsége mindkét esetben elvetette, nem tűzte napirendre, tárgysorozatba sem vette.

A bűncselekmények áldozatainak megsegítéséről és az állami kárenyhítésről egy 2005. évi törvény rendelkezik. A törvény csak az áldozat vagy hozzátartozói vagyoni kárának enyhítését teszi lehetővé az állam számára, a nem vagyoni kár megtérítésére nem ad lehetőséget. Az általam említett esetekben egyértelműen megállapítható az, hogy az áldozatok hozzátartozóinak a vagyoni kára is nagyságrendekkel több, mint amennyit az áldozatvédelmi törvény alapján kárenyhítésként a sértetteknek juttatni lehet. Az immár nyolc éve megalkotott törvény alapvető módosításra szorul, amit egy egyszerű, gyors megoldással a jogalkotás meg tudott volna oldani az elmúlt években. Sajnos ez nem történt meg, és az említett ügyekben a sértettek, az áldozatok hozzátartozói az államtól hathatós segítséget nem kaptak.

Az elutasított törvényjavaslatok lényege az volt, hogy a törvény adjon felhatalmazást az áldozat segítéséért felelős miniszternek arra, hogy a kárenyhítésre jogosult javára jogerősen megítélt, az elkövetőt terhelő kártérítés megfizetését a központi költségvetés terhére részben vagy egészben átvállalhassa. Az átvállalással az igény átszállna a magyar államra, így a tartozás adó módjára behajtható köztartozásnak minősülne. A módosítás tartalmazta azt is, hogy adjon a parlament törvényi felhatalmazást a miniszternek, hogy rendelettel állapítsa meg azokat a kivételesen indokolt eseteket, amikor a sértettek megsegítése érdekében az áldozat javára jogerősen megítélt összeget az állam átvállalja.

Tisztelt Miniszterelnök Úr !

A közelmúltban Németországban kiderült, hogy egy rasszista csoport éveken át török nemzetiségűeket gyilkolt. A német hatóságoknak és a közvéleménynek évekig nem volt tudomása róla, hogy ezek rasszista gyilkosságok. Amikor ez kiderült, az áldozatok családtagjait Angela Merkel fogadta. A német állam vezetői bocsánatot kértek azért, hogy mindez megtörténhetett. A német állam, miután kiderült a gyilkosságok indítéka, már a nyomozás ideje alatt többmilliós nagyságrendű kártérítést fizetett az áldozatok hozzátartozóinak.

A romagyilkosságok nyomozati irataiból, bírósági ítéletéből egyértelműen kiderül, hogy az áldozatoknak származásuk, cigány voltuk miatt kellett meghalniuk. Az, hogy ettől a gyilkosságsorozattól az állam nem tudta megvédeni az állampolgárait, túlságosan méltányos megközelítése ennek az ügynek. Hiszen – az olaszliszkai lincseléshez hasonlóan – elképesztő nyomozási mulasztások, hiányosságok voltak, amelyek következménye, hogy másfél éven keresztül folytathatták az elkövetők bűnös tevékenységüket. Az állam nyomozó szerveinek mulasztása olyan nagymértékű volt, hogy végrehajthatták az elkövetők még a tiszalöki és a kislétai gyilkosságokat is, holott ezeket megelőzően már olyan nyomozati adatok álltak rendelkezésre, amelyek alapján –szakemberek álláspontja szerint – az utolsó gyilkosságok megelőzhetőek lettek volna.

E körben konkrétan és kézzelfoghatóan felmerül az állam kártérítési felelőssége. Az elmúlt kormányzati ciklus titkosszolgálatokért felelős minisztere a nemzetbiztonsági bizottság ülésén ezt mondta: „A nemzetbiztonsági szolgálatoknak fontos szerepük volt az elkövetők felderítésében, de a Nemzetbiztonsági Hivatalnál követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb felmerülhetett volna a gyanúsítottak neve”. Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága által elfogadott vizsgálati jelentés megerősítette, sőt még inkább alátámasztotta Ficsor Ádám nemzetbiztonsági miniszternek azt az elmúlt években gyakran idézett állítását, amely szerint „ha nem hibáznak a nemzetbiztonsági szolgálatok, akkor hamarabb, több életellenes támadás végrehajtása előtt elfoghatók lettek volna az elkövetők”.

A roma gyilkosságok ügyében keletkezett vizsgálati jelentésből egyértelműen kitűnik az is, hogy a jó szakmai színvonalon végzett nemzetbiztonsági munka és a nemzetbiztonsági szolgálatokkal hatékonyan együttműködő rendőrség tevékenysége jóval korábban eredményre vezethetett volna az elkövetők elfogásában, mint ahogy az ténylegesen megtörtént.

Ilyen miniszteri nyilatkozatok, valamint vizsgálati jelentés mellett egyértelműen megállapítható az állam felelőssége is.

Tény az is, hogy az olaszliszkai és a romagyilkosságok ügyében sem került a vádlottak padjára valamennyi elkövető részben nyomozási hiányosságok, mulasztások miatt. A kárigények érvényesítési lehetőségeit ezek a körülmények is csökkentik.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Amikor 2001-ben, a nagy tiszai árvíz gátszakadásának napján odaérkeztünk abba a faluba, amelyet épp akkor öntött el az ár, közölted velem, a védelmi bizottság elnökével, tegyünk meg mindent azért, hogy emberéletben kár ne essen, és mentsünk mindent, ami menthető. Megígérted, hogy a kormány kártalanítja az embereket, újjáépíti a Bereget, hiszen erről a katasztrófáról az itt élők nem tehetnek.

Az árvíz vis maior eset. Szögi Lajos családjának, a Cozma családnak, Kóka Jenő családjának ezek a borzasztó gyilkosságok olyan vis maior események, amilyen egy természeti csapás. Rajtuk kívül álló okok miatt, számukra elháríthatatlanul következtek be.

Az általam említett három eseten kívül természetesen még számosat lehetne felsorolni. Levelemmel nem azt szeretném elérni, hogy a miniszterelnök úr oldja meg azt, hogy a bűncselekmények elkövetői helyett az állam vállaljon anyagi felelősséget. Ezt a hazánknál sokkal gazdagabb országok sem tehetik meg. Azonban egy felelősen gondolkodó kormánytöbbség tiszta lelkiismerettel azt sem teheti meg, hogy még csak tárgysorozatba sem veszi egy olyan törvényjavaslat tárgyalását, amely nem szól egyébről, mint arról, hogy a kormány vagy az illetékes miniszter kapjon felhatalmazást arra, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben az állam ne felelősséget vállaljon, hanem nyújthasson megfelelő segítséget az önhibájukon kívül tragikus helyzetbe került áldozatoknak és hozzátartozóiknak. Ráadásul olyan esetekben, amikor részükre a bíróság jogerős ítélettel vagyoni és nem vagyoni kártérítést ítélt meg.

Tisztelt Miniszterelnök Úr !

Az alaptörvényben a nemzeti hitvallás szerint „valljuk az elesettek és szegények megsegítésének kötelességét”. Levelem ezen alaptörvényi kötelezettség teljesítéséről is szól, mivel a bűncselekmény áldozatai, a hozzátartozóik önhibájukon kívül elesettek és szegények.

A szerző ügyvéd

 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.