Áldozatok

Olaszliszkán 2006-ban meglincseltek egy tanárt, mert majdnem elütött egy kislányt. A szerencsétlen férfi családjának a bíróság 46 millió forintnyi kártérítést ítélt meg, de a vagyontalan tettesektől egyetlen fillért sem remélhetnek.

A megkéselt veszprémi kézilabdázó, Marian Cozma vagy a romagyilkosságok áldozatainak hozzátartozói valószínűleg ugyanígy járnak – hívta fel a figyelmet Helmeczy László ügyvéd. Ezért kezdeményezte: különösen súlyos bűncselekményeknél az állam vállalja magára, hogy a hátramaradottak számára jogerősen megítélt összeget kifizeti, majd a pénzt próbálja meg behajtani az elítélteken.

Ez nem rossz gondolat, hiszen segítenek – például – az árvízkárosultakon is. Amúgy a bűncselekmények áldozatait sem hagyják teljesen magukra, hiszen 2005 óta törvény rendelkezik az állami kárenyhítés szabályairól. Más kérdés, hogy erre a célra a költségvetésben az idén százmillió forintot különítettek el.

A hatályos szabályok szerint csak az remélhet segítséget, aki erőszakos bűncselekmény áldozatává vált, és a bruttó átlagfizetés nagyjából nyolcvan százalékánál kevesebbet keres. De legyen bármekkora a kár, 1,3 millió forintnál senki sem kaphat többet. Akkor sem, ha valaki a munkaképességét, esetleg közvetlen hozzátartozóját veszítette el. Helmeczy ügyvédnek tehát igaza van: a társadalmi szolidaritás is azt követeli, hogy tegyünk valamit.

Jelentősen fel kellene emelni az áldozatok megsegítésére szánt százmilliót, ha már a nem létező magyar futballnak tízmilliárdok jutnak. A pénzt talán át kellene adni egy átláthatóan működő civil szerveződésnek, amelyet az adóforintjainkkal is támogathatnánk. Ha pedig úgy döntenek, hogy valaki rászorul, kapjon érdemi segítséget, és ne alamizsnát.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.