A döntés, amelyhez foghatóra a hidegháború óta nem volt példa, nagy meglepetést nem, némi csalódást viszont okozott. Kedden még némi reményt keltett ugyanis a washingtoni bejelentés, hogy pénteken két orosz–amerikai megbeszélés is lesz: a védelmi- és a külügyminiszterek is asztalhoz ülnek. Beigazolódtak azonban a jóslatok, amelyek szerint az USA nem hagyhatja válasz nélkül azt, hogy Moszkva – ha csak egy évre és ideiglenesen is – menedéket adott az amerikai nemzetbiztonság lehallgatási titkait kiszivárogtató Edward Snowdennek. Hiszen a lépést Washingtonban az Egyesült Államoknak és személy szerint Obamának adott politikai pofonként értékelik.

A két ország viszonyában azonban így is felül kellene kerekednie a józan észnek. Még akkor is, ha ma már kevesen vitatják: a kapcsolatok „újratöltése”, amit hatalomra kerülésekor hirdetett meg Obama, kudarcot vallott, a kétoldalú ügyek napirendjén gyakorlatilag egyetlen megállapodásra esélyes kérdés sem szerepel, vagyis egy csúcsnak legfeljebb jelképes jelentősége lenne.

Putyint aligha nyugtalanítják a Snowden-féle kiszivárogtatás etikai vonatkozásai. Az általa vezetett Oroszország – ha meglennének hozzá a technikai eszközei – valószínűleg nem vonakodna az amerikaihoz hasonló lehallgatási hálózatot kiépíteni. És a saját lehetőségeihez mérten bizonyára meg is teszi ezt. Az egykori ügynök befogadásával alighanem csak kóstolgatja Washingtont, egyben szélesíti saját diplomáciai mozgásterét. Külpolitikájának vezérfonala ugyanis Oroszország nagyhatalmi státusának, tekintélyének helyreállítása, és ennek a legnagyobb akadályát az Egyesült Államokban látja.

Számot kell vetnie azonban azzal, hogy a kétpólusú világ, amely a két világrend egymásnak feszüléséből fakadóan a viszonylagos nemzetközi stabilitás záloga volt, a múlté. A befolyásért vívott kíméletlen diplomáciai küzdelem persze természetes az olyan gazdasági és politikai potenciállal rendelkező országok között, mint az USA és Oroszország. Ám a hidegháborús reflexeket is ideje leépíteni. Még akkor is, ha azokra az orosz közvélemény egy része még mindig vevő, és ha ezt az Amerika részéről olykor érezhető „lesajnáló” magatartás meg is nehezíti.

A megváltozott helyzetben azonban a nemzetközi presztízs helyreállításához az együttműködésen keresztül vezet az út, hiszen egy sor világpolitikai kérdést nem lehet sem Washington, sem Moszkva kihagyásával rendezni. Ilyen a szíriai konfliktus vagy az iráni atomprogram ügye, Afganisztán, és ott van a terrorizmus, amely Oroszországot is veszélyezteti. A Putyin presztízsprojektjének számító szocsi téli olimpia biztonságának garantálásához például szükség lehet az Egyesült Államok segítségére – részben akár olyan értesülésekre is, amelyekhez a Snowden által leleplezett lehallgatások során jutnak hozzá.