Halit az apja karjában vérzett el. Az apa azt akarta, hogy az utca – ahol a fia felnőtt és aztán rasszista gyilkosság áldozata lett – viselje Halit nevét. Lett is vita belőle, végül Kassel városa döntött, ahogy döntött. A lényegben mindenki egyetértett. Abban, hogy közterület őrizze a török férfi emlékét. Mert ő is a közösség tagja volt, s ott úgy tekintik, hogy a neonáci halálkommandó egész Kasselt vette célba.

Az NSU pere – a szövetségi köztársaság történetében a legnagyobb, rasszista indíttatású sorozatgyilkosság büntetőeljárása – három hónapja tart Münchenben. Akik végeztek a nyolc török és egy görög származású áldozattal, a német társadalomba integrálódott kiskereskedőkkel, illetve egy rendőrnővel, azok már nem felelhetnek a tetteikért. Uwe Mundlos és Uwe Böhnhardt az öngyilkosságba menekült, mielőtt letartóztatták volna. Az első számú vádlottá előlépett, a két férfival együtt élő Beate Zschäpe a gyilkosságokban az eddigi tényállás szerint nem vett részt, de nagyon sok mindenről tudhatott. Hogy pontosan mit, az egyelőre nem világos. Zschäpe a több mint harminc tárgyalási napon leginkább hallgatott.

A most nyári szünetre „visszavonuló” pertől sokan azt várták, hogy rámutat majd a német rendőrség, az ottani titkosszolgálatok sorozatos melléfogásaira is. A leleplezés sajátos módon valósult meg: több kommentátor szerint a tárgyalást vezető Manfred Götzl bíró néha nyomozót alakított, amikor kérdéseivel nevetségessé tette a bűnüldöző hatóságokat.

A müncheni eljárásnak mégsem az a fő feladata, hogy feltárja: a rendőrök miért nem vették észre, bizony „politikailag motivált”, értsd (idegen)gyűlöletből elkövetett gyilkosságokkal volt dolguk. A bíróságnak arról kell majd döntenie: Zschäpe és a vád szerint az NSU-nak hathatós segítséget nyújtó másik négy személy bűnös-e, s ha igen, akkor pontosan miben. A feladat elvégzése nem ígérkezik sem könnyűnek, sem gyorsnak, Götzl bíró 2014 végéig jelölt ki tárgyalási időpontokat.

A német lapok szerint a müncheni bírósági teremben néha teljes csend uralkodik. A megdöbbentő fotókra vagy a tanúk sokkoló hatású kijelentéseire reagálnak így az áldozatok hozzátartozói. Feltűnő, hogy a német sajtó – beleértve a közszolgálati tévét és rádióadókat – milyen nagy figyelmet szentel az NSU-pernek. Úgy viselkednek, mint egy őrkutya. Ébren tartják a társadalmat. S ezzel tükröt tartanak elé, szembesítik azzal, hogy ami történt, afelett nem lehet napirendre térni. Mindenkinek van ebben dolga és felelőssége. Politikusoknak, rendőröknek, polgároknak egyaránt. Mert a terrorizmus sem egyenlő a szélsőséges iszlamistákkal. A szélsőjobb a többségi társadalomból jön. A bajt is ott kell keresni. És kezelni.