A megkívánt prédát – kiknek az megtetszett – először „ócsárolni” kezdték, leszólták, és ebből adódóan azonnal a betétesek megsegítésére siettek. Kimentették a bajbajutottakat, megvédték a kisvállalkozók és a nyugdíjasok betéteit is. Mindezt tették oly módon, hogy megszüntették a szövetkezeti hitelintézetek többségi tulajdonát, és olyan helyzetet teremtettek, melyben az állam előretolt bástyáin (MFB, Magyar Posta, stb.) keresztül erőszakos államosítást hajtottak végre.

A pontosan leírt tényállásból okszerűen következik a szerző konklúziója: „...ha az államnak a jövőben megtetszik egy biztosító, egy tévécsatorna vagy egy magántulajdonban lévő ipari-kereskedelmi bázis, akkor azt törvénnyel azonnal elbirtokolhatja. Jó, ha tudja mindenki: amit a közeli múltban megtehettek a takarékszövetkezetekkel, az a jövőben bárkivel megtehető.”

Az idézett megállapítás megalapozott és rendkívül elkésett. Mintha dr. Dávid Ferenc nem itt élt volna az utóbbi bő három évben. Ellenkező esetben nem írhatja ezt: „a jövőben bárkivel megtehető”. Mindez már megtörtént másokkal a múltban.

Ismert közszereplőink csak akkor emelnek szót, ha a kifogásolt intézkedések közvetlenül saját érdekeiket sértik. Úgy tűnik, nem érzékelik, hogy minden mindennel összefügg. Amikor másokat einstandolnak, az mindenkivel megtehető. Bizony, késő – a mégoly érthető – ébredés.

Boda László
Budapest

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.