Nagyi agya elborul
(Történik egy debreceni bevásárlóközpont lottózójában 2013. augusztus 3-án, szombat délelőtt.)
– Kis bogárkám, lottózzunk együtt, és ha nyerünk, mind a ketten milliomosok leszünk! Te találod ki a számokat, én pedig beikszelem, amit mondasz, jó?
– Jaj, ez nagyon jó, nagyi! És bármilyen számot kitalálhatok?
– Persze, Zsuzsikám! Ötös lottót töltünk ki, ezért egy és kilencven között mondjál számokat.
– De akkor nem is én találom ki a számokat, nagyi! Azok már ki vannak találva!
– Jaj, aranyom, nem úgy értettem, hogy te találod ki. Hanem te mondod a tippeket. Várjál, segítek. Például beikszeljük, hogy ki hány éves a családban! Te ugye ötéves vagy, ezért beikszeljük elsőnek az ötöst, és akkor...
– De nagyi, én öt és fél vagyok!
– Felet nem lehet beikszelni!
– Miért nem?
– Hát mert... Hogy is mondják... Csak egész számot lehet, tudod? Tehát vagy az ötöst, vagy a hatost!
– Akkor egyik se legyen, mert én nem öt- vagy hatéves vagyok, hanem öt és fél. És ha rosszat ikszelünk be, akkor nem nyerünk!
– Na jó. Akkor először mondj egy számot te, Zsuzsikám.
– Mínuszos számot lehet?
– Nem. Honnét veszed ezt?
– Apa mondta, hogy vannak mínuszos számok is, és azok ugyanolyan rendes számok, mint a pluszosok.
– De a lottóban csak pluszos számok vannak.
– Akkor nem nyerünk, mert a kistesóm mínusz egyéves.
– Miféle kistesó?
– Apa mondta, lehet, hogy jövőre lesz egy kistesóm, és azon nevetett, hogy a kistesóm mínusz egyéves.
– Úristen, nekem nem is mondták.
– Azért nem, mert apa ezt anyának mondta. Ugyanis anya lesz a kistesóm anyukája, érted?
– Na jó, hagyjuk ezt. Csináljuk meg ezt a lottót, még sok helyre kell mennünk. Nézzük akkor anyát és apát. Anya harmincöt éves, ezért máris beikszelhetjük a...
– De nagyi, anya csak harmincnégy! Ő mondta, amikor a kistesómról beszéltek!
– Én jobban tudom, hogy hány éves az anyád, én szültem. Harmincöt!
– De akkor ezt nem is én találtam ki, hanem te! Ez nem igazság!
– Jaj, Zsuzsi, abban egyeztünk meg, hogy beikszeljük a családtagok életkorát, nem?
– Nem! Ezt te mondtad, nem én találtam ki. És akkor a kistesót miért nem ikszeljük be?
– Jaj, istenem... Zsuzsikám, nincs sok időnk. Beikszelem az apádat is, aki negyven. Szóval megvan az öt, és a kedvedért a harmincnégy. Plusz a negyven. Mondjál még kettőt.
– Kettő.
– Két számot mondjál!
– Mondom, hogy kettő! Ikszeld be a kettőt, nagyi!
– De nincs senki a családban, aki kétéves!
– Te mondtad, hogy kell még kettő!
– De azt arra mondtam, hogy három számunk van, kell még kettő!
– Nagyi, akkor megvan az öt szám!
– Már hogy a francba lenne meg?!
– Van a kettő, a három, az öt, a harmincnégy és a negyven. Ikszeld be ezeket.
– De ez nem fog nyerni, Zsuzsi! Semmi esélye, hogy ilyen közeli számokat kihúzzanak!
(Nagy csönd, majd a kislány fölnéz.)
– Akkor miért lottózunk?
