Magyarország nem teljesít jobban – az unortodox gazdaságpolitika alfájának-ómegájának tekintett belső fogyasztás, a motor az istenért sem akar beindulni. Miközben az állami hírszolgáltatásban és az egyre terjeszkedő vazallus médiában zavartalanul dübörög a sikerpropaganda, az első fél év statisztikai adatai lehangolók.

Fehéren feketén kiderül a számokból, hogy a 2013-as fellendülésről szóló kormányzati jóslatok nem váltak be. Az év első felében még a tavalyihoz képest is tovább esett a hazai háztartások fogyasztása – pedig az is harmatgyenge volt. Tény, hogy a hazai belső piac zsugorodása még 2007-ben kezdődött, ám az is biztosnak tűnik, hogy a 2010-ben kormányra került kétharmadnak sem sikerült megállítania a társadalom zömének a lecsúszását.

Úgy látszik, válságban még a hűtőgépek sem romlanak el olyan gyakran, hiába gondolta Varga Mihály még tavaly, hogy „előbb-utóbb minden megvásárolt hűtő elromlik, és akkor újat kell majd venni”.

A kiskereskedelmet, a fogyasztást és a gazdaságot nem a változatos módon támogatott, amúgy meglehetősen vékony felső középosztály, hanem a szerényebb körülmények között élők tömegei mozdíthatnák meg. Ők azok, akiket ideig-óráig még fellelkesít a más zsebére menő kormányzati rezsicsökkentés, de ők azok is, akiknek már nemcsak, hogy nem telik új hűtőre, de az élelmiszerboltba is napról napra rövidebb bevásárlólistával indulnak el.

Kérdés, hogy később, a választások közeledtével mivel magyarázza meg a kormány, hogy elmarad a sorozatban megjósolt fellendülés. Hogy az „aratás évében” csak a kasza suhog (igaz, az annál gyakrabban), ám termést abból csak kevesek látnak. Lehet, hogy az elvetett maggal van valami baj.