Nemrég az őrült masiniszta vitte óriási sebességgel a nagy kanyarba a spanyol vonatot és a halálba az utasokat, évtizede még az iszlám szélsőséges terroristák pusztítottak.  Az a támadás 191 halálos áldozatot követelt a madridi Atocha pályaudvaron 2004-ben. Napra pontosan két és fél évvel azelőtt, 2001-ben pedig ezrek haltak meg New Yorkban és Washington környékén. Madrid után egy bő évvel Londonban 52 ártatlan ember vesztette életét a metróban.

A világ tíz legfontosabb városa közül négyet említettünk ezzel. Az utóbbi években már voltunk vagy annyira szerencsések, vagy a terrorelhárítók annyira rátermettek, hogy nagyvárosaink megúszták a nagy robbantásos merényleteket. Most, a nyári szezonban nem annak alapján kell mérlegelnünk utazásainkat Rómától Moszkváig, Párizstól Athénig, hogy hol kell vajon a legkevésbé tartanunk attól, nem érjük meg a másnap reggelt. Inkább azt látjuk a világban: a merényletek, robbantások hátterében most az iszlám világon belüli síita–szunnita ellentét húzódik meg. Ez a helyzet Irakban, ahol júliusban több mint ezer ember halt meg merényletekben, Pakisztánban, ahogy ez az ellentét a szíriai polgárháború egyik fő vonulata is.

Nem tűntek el persze a Nyugat-ellenes dzsihádisták sem. Az utóbbi időben a szaharai Afrikát kelet–nyugat irányban átszelő Száhel térségben vétették magukat észre a januári algériai túszdrámával, nyugatiak elrablásával Maliban, Nigerben. Manhattan fölé repülni nem tudnak már, ezért ott támadják a nyugati érdekeltséget, ahol tudják.

Ez lehet feltehetően a pár napja kulmináló terrorfenyegetés, illetve nyugati követségek ennek nyomán elrendelt bezárásának hátterében. Peter King amerikai képviselő szerint az al-Kaida sok tekintetben erősebb, mint 2001 előtt, „mert mutálódott, szétterjedt, különböző irányokból támadhat ránk”. Oszama bin Laden két éve halott, de elterjedtek a kötőjeles al-Kaida „függelékek”: al-Kaida az Arab-félszigeten, al-Kaida az iszlám Maghrebben és hasonló elnevezésekkel. Az amerikaiak tartanak a tavalyi bengázi tragédia megismétlődésétől is. Abban, hogy nem tudták kivédeni a támadást, maguk is ludasak.

Könnyű lenne a mostani elővigyázatossági intézkedésekre a hírszerzési „ipar” túlmozgásaként legyinteni: biztos csak több pénzt és figyelmet akarnak! Vannak, akik a Manning- és a Snowden-ügy nyomán azt gondolják, a hírszerzés egyetlen nagy összeesküvés, melynek célja az állampolgár behálózása, az előtte való titkolózás. Az válik ily módon hőssé, aki kiszivárogtat, kitálal.

Márpedig: ha gyilkosságot látunk, rendőrért kiáltunk. Ha terrortámadást, aznap mentőért, másnap már hírszerzőért. Hol volt a CIA 09/11-én?, tették fel a kérdést az amerikaiak. Nem, nem minden tartozik a nyilvánosságra. És nem szűnt meg a terror a világban. Relatív biztonságban azzal érezhetjük magunkat, ha úgy véljük: jó kezekre bíztuk magunkat.