Három jegyellenőrt is támadás ért a fővárosban a múlt hét végén a BKK közlése szerint. Immár nemcsak az ellenőrök és a vezetők verik az utasokat (amivel már nehéz lenne bekerülni a médiába), hanem az utasok is a kallereket, szép példáját adva a „két hét alatt rendet teszünk” típusú bullshitgenerálás és a valóság összeegyeztethetetlenségének. A BKK átadta a bajkeverőket a rendőrségnek – ezzel a megnyugtató mondattal zárul a közlemény, nagyvonalúan átlendülve azon a kérdésen, hogy miért van ennyi konfliktus az utazási jogosultság ellenőrei és az utasok között.

Az Orbán-kabinet egész kormánypolitikát (illetve választási kampányt, ami esetükben ugyanaz) épített arra a hamis állításra, hogy Magyarországon drága az energia – miközben abszolút értékben a legolcsóbbak közé tartoznak a hazai lakossági energiadíjak, reálértékben pedig a középmezőnyhöz –, és azt a könnyen cáfolható állítást is megkockáztatta, hogy nemzetközi szinten az alaptörvényt is a rezsifaragás miatt támadják. Nem zavarja őket, hogy a puccsszerű alkotmányváltás jó egy évvel megelőzte az energiaszolgáltatók megregulázására tett első kísérleteket.

Amiben viszont tényleg csúcstartók vagyunk, az a közösségi közlekedés: a budapesti buszjegyáraknál az abszolút számokat tekintve a régióban csak Bécs drágább (egy picivel, de a bérlet már ott is olcsóbb), a relatív ár-összehasonlítást viszont – hány percet kell dolgozni egy vonatjegyért – már egész Európával szemben bukjuk. Ráadásul van egy réteg – az éppen állás nélkül lévő budapestiek tízezreire gondolunk –, amely képtelen ilyen jegy- és bérletárak mellett megfizetni az utazást. Vajon egy budapesti közmunkás, akinek a közmunkahelye nem a lakóhelyével szomszédos utcában van, hogyan gazdálkodja ki a havi 47 ezres „béréből” a 10 ezres bérletet? Vagy hogy jutnak el a nincstelenek orvoshoz, hatósághoz vagy oda, ahol éppen leértékelés van?

A világ – nem a „munkaalapú társadalmak”, amelyekről Orbán Viktor álmodik, hanem a létező világ normálisabb része – abba az irányba halad, hogy a városi létezéshez szükséges alapszolgáltatásokért (ilyen egyre több helyen a tömegközlekedés is) nem kell külön fizetni: ezeket adókból állják. Mindenkinek hasznosabb, ha a tömegek a busz-metró-villamos-troli kínálatból választanak az autó vagy az órákig tartó gyaloglás helyett (vö. közjó).

Ebben a megközelítésben az A pontból B pontba történő eljutás állampolgári jog, amit a hatalom a közösségi közlekedés ingyenes hozzáférhetővé tételével biztosít. Ami nálunk egyedül Horváth Csaba kétségbeesett kampányötleteként került szóba 2010-ben, az tucatnyinál több európai nagyvárosban jól működő gyakorlat. Idehaza persze aligha fog beleférni a rezsicsökkentésbe – annak ellenére, hogy sokkal értelmesebb lenne, mint az energiaszámlák generális megnyírása, hiszen az a leggazdagabbak konyhájára hoz a legtöbbet, akik a közösségi közlekedést gyakorlatilag nem is használják. Az sincs kizárva, hogy mindenki örülne neki – most, hogy verik őket, talán még a kallerek is.