Imázskampányba kezdett a Demokratikus Koalíció. Az ötszáz Összefogással a köztársaságért feliratú óriásplakáton Gyurcsány Ferenc pártelnök arcképe látható. Némely 2014-es Fidesz-bukásban és demokratikus hatalomváltásban reménykedő polgár szerint kevés ez az egyetlen arc. Hármat szeretne látni a jelszó mellett: Gyurcsányét, Mesterházy Attiláét és Bajnai Gordonét.  E három politikus nézeteit, habitusát eggyé gyúrva szeretné látni, hogy odaállhasson a külön-külön egyikükben sem teljesen megbízó, ma még pártot nem választó, de a regnáló hatalmat elutasító többség.

Szép dolog álmodozni egyetlen olyan baloldali-liberális-konzervatív-zöld államférfiről, aki visszavezethetné az országot az európai parlamentarizmusba, de figyeljünk Churchillre is: „A tények többet érnek, mint az álmok.” A tény pedig az, hogy jelen állás szerint semmilyen plakáton nem fog együtt megjelenni ez a három politikus, akit az álmodozókon kívül csak a kormányzó párt esetlen kommunikációja bilincsel egymáshoz. Nem mintha Kocsis Máté ne tudná, de hadd közöljük vele: egyelőre semmilyen „veszélyes paktum” nem köttetik „a bukott baloldal” e három szereplője között.

Az könnyen meglehet, hogy szeptemberre megegyezik egymással az Együtt–PM és az MSZP a közös választási listában. A Fidesz diktálta feltételek szorításában – a közös kormányprogram alapján – még a közös kormányfőjelöltet is megnevezhetik, ám a legkevesebb esélyét annak látjuk, hogy mindennek részese lesz a Demokratikus Koalíció is. Az lehetne, ha nem volna ott Gyurcsány Ferenc, akinek a pártja egy és két százalék között libikókázik ugyan az utóbbi hónapokban, de tábora és vele az egység érzete egyelőre még így is nélkülözhetetlennek tűnik a győzelemhez.

Ám Gyurcsány ott van. Az Együtt–PM és az MSZP pedig a háta közepére kívánja azt az embert, akinek prominensei egykor a kormányát szolgálták. Nélküle viszont nincs sem DK, sem csatlakozó tábor. Nem könnyű megemészteni sem az Együtt–PM, sem az MSZP gyomrával Gyurcsányt. Nem azért, mert a volt kormányfő maga emészthetetlen volna, hanem mert más gyomor kellene hozzá. Olyan, amely miközben nem tagadja meg mindenestül az „elmúlt nyolc évet”, egyben fel tudja böfögni ugyanennek a nyolc évnek a tévedéseit és súlyos hibáit, és nemcsak a volt miniszterelnök túlmozgásos melléfogásait, hanem azt a háttéraknamunkát is, amelynek következtében az egész ország vesztette el a liberális-baloldali modernizáció lehetőségét, ami helyett most az etatista-autoriter kétharmad tombolását élheti meg. Nyíltan szembe kellene nézni nem csak a plakátarccal. Mert csak elátkozott politikai taktika minden szó, amely nem mondja ki: csak a DK szavazóira tartunk igényt, a vezetőjére nem. Amely nem mondja ki, hogy az Együtt–PM–MSZP egyezség ára Gyurcsány távol tartása. Ami nem volna baj, csak nem kellene mellébeszélni, mert az tovább rontja az egyezkedők szavahihetőségét.

A DK közben azt teszi, amit tehet: úgy harcol, ahogyan tud. Az óriásplakátokra felteszi egyetlen igazán erős emberének az arcát. Amely olyan, amilyen, de vállaltan és egyértelműen ott van.