Megyesi Gusztáv: Táncórák felső tízezernek
Levelet kaptam egy kedves tánctanártól, aki az idén is ott volt a füredi Anna-bálon, de azt írja, bár ne lett volna. A szíve sajdult bele. A nyitótánc, a palotás még rendben volt, hanem később a vendégsereg is parkettára lépett, csupa szmokingos meg Bocskai-ruhás, sujtással, zsinórral, paszománnyal terhelt, díszmagyar ember.
Az, hogy az új magyar elit nem tud keringőzni, csak topogni, már önmagában is tőrdöfés a tánctanár szívének, de semmi ahhoz képest, amit az egyik magyar úr tett: a Wiener Walzer zenéjére keringőzve rock and roll elemként többször is kiforgatta a partnerét, mintha legalábbis a Hotel Menthol szólt volna.
Hogy mit szólok én ehhez. Semmit se szólok. Az egész füredi Anna-bálról egyetlen fényképet láttam: Németh Lászlóné miniszteri fővédnök társaságában Bayer Zsolt és Halász államtitkár nevetgélt szmokingban, azt hittem először, hogy az Anna-bált is átszervezték, és Balaton csúnyái verseny lett belőle, de legyen ezt most mindegy.
Hanem itt hamarosan hetedhét országra szóló lakodalmat tartanak, a fülkeforradalom utáni új Magyarország legfontosabb társadalmi eseményét, amelyen mindenki ott lesz, aki számít, és nullára lesz leírva az, akit nem hívnak meg. Hogy a lakodalom teljességgel magánügy, azt én készséggel aláírnám, csak épp az egyik örömszülő, a miniszterelnök tartotta fontosnak bulvárinterjút adni az esküvői részletekről, egészen odáig menve, hogy ő a maga részéről nem fog se főzni, se a meghatottságtól szipogni, lesz ott elég asszony.
Azt hallani azonban, hogy visszafogott lakodalom készül, ötszáznál is kevesebb vendéggel, s nem is a lányos háznál, hanem a vőlegény szüleinek a birtokán. Emlékeztetnénk arra, hogy egy lakodalomnak meg kell adni a módját, ezt a köznép el is várja a haza legkiválóbbjaitól, derék, magyar uraktól, hogy most csak a vőlegénynél és testvéreinél maradjunk: a Közgép igazgatósági tagjánál, a fejlesztési minisztérium energetikai tanácsadójánál, illetve az állami földbérleti pályázat egyik nyertesénél, tehát a formálódó ifjú magyar nemességnél.
Nyilvánvaló, hogy ilyen miliőbe még miniszterelnök-helyettesként sem lehet csak úgy lóháton beugratni, mint valami elcsatolt erdélyi magyar városba, itt reprezentálni kell majd, hogy tudunk viselkedni, nem húzunk Videoton-csíkos inget kurtamenténk alá, nem tömjük teli díszmagyarunk zsebét szotyolával, a templomba úgy ülünk be áhítattal az arcunkon, hogy legalább az első sorát tudjuk a miatyánknak, nem csipkedünk a koszorúslányok fenekébe, ezenfelül beszédbe elegyedve csak módjával raccsolunk, épp elég, ha eltartott kisujjal kommunistázunk, már erre is azonnal felajánlják eminenciás uramék a pertut.
De nem ezért szólunk. Hanem mert egy lakodalom nem olcsó mulatság, megterheli a családi kasszát. Szerencsére az úri magyar tradíciók ebben is segítenek. Egy 1603-as tiszttartói jelentésből tudjuk például, hogy midőn Thurzó György főúr férjhez adta legidősebb lányát, Zsuzsannát, csupán a vadhúsételekhez 33 őzet, 186 nyulat és 526 császármadarat használtak fel, amit nem azért említünk, hogy tudom is én az egész országra főzzenek, hanem mert a felsorolt alapanyagokat „a környékbeli uradalom pórnépeinek kellett beszolgáltatniuk az esküvőre”. Minthogy ma már ismeretlen fogalom a megszorítás, el tudjuk képzelni, hogy a lakodalmi költségeket alkotmányos alapon a bankokra terhelik, esetleg tudnánk még ajánlani az Elműt meg a gázosokat.
További jó hír, hogy a birtok egyik szegletében lakodalmas rock szól majd, keringőzni tehát nem kell.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
