Ki tudja hangosabban ócsárolni a másikat? – a vetélkedőt csütörtökön rendezték a spanyol parlamentben. Na jó, nem ez volt a címe, de egy ilyen show-ban is prímán megállták volna a helyüket a kormánypárti és ellenzéki politikusok. Mariano Rajoy miniszterelnök azt próbálta elmagyarázni, hogy pártja és ő maga miért teljesen vétlen a korrupciós vádakban, amelyekkel hónapok óta tele van a sajtó.

Az ellenzék makacsul a kormányfő személyes felelősségét emlegette, és azonnali lemondását követelte. Engem aztán ne fenyegessenek – fakadt ki Rajoy, és az ellenzéki szocialisták fejéhez vágta, hogy az ő kormányzásuk alatt is bőven voltak simlis ügyek.

Rossz válasz. A konzervatív Néppártot két évvel ezelőtt épp azért választották meg abszolút többséggel a spanyolok, mert abban bíztak: hozzáértőbb és tisztább kezű politikusok kezébe kerül a kormányzás, mint az előző hét évben, amikor a szocialisták – ne szépítsük – szánalmasan bénáztak. Bár ne ringatták volna magukat ilyen ábrándokban a spanyolok! A Néppártot kikezdő pártfinanszírozási botrány most már a politikusokba, a képviseleti demokrácia egészébe vetett hitet ássa alá Spanyolországban. Több tízezer eurós kenőpénzekről esik szó, miközben az országban hatmillióan vannak állás nélkül, a fiatalok egy része pár száz eurós munkahelyeken tengődik – és szerencsésnek mondhatja magát. A kormányzó elit eddig igyekezett szőnyeg alá söpörni a problémát, hiszen az abszolút többség birtokában könnyen érezhetette úgy, a kritikát meg sem kell hallania, a hatalmát semmi sem tudja megingatni.

Kivéve saját magát.

A botrány most nemcsak a Rajoy-kormány stabilitását kezdi ki, hanem lebontja a korábbi konzervatív kabinet és annak legendás-hírhedt vezetője, José María Aznar nimbuszát is. (Ő Orbán Viktor egyik példaképe, ami nem véletlen, hiszen hozzá hasonlóan Aznar is vaskézzel gyúrta össze és irányította jobboldali pártját.) Az a pártfinanszírozási rendszer, amelynek szülőatyja, Luis Bárcenas pártpénztárnok most előzetes letartóztatásban ül, Aznar pártelnöksége idején épült ki. Lehet persze azt állítani, hogy ő maga nem tudott semmiről, csak ez nem nagyon hihető.

A vádak szerint Bárcenas az építőipari cégektól szedett busás sápot, amelyet aztán építési engedélyekkel, a közbeszerzéseken való sikeres részvétellel honoráltak tartományi és országos szinten. Többszörösen rossz döntés volt: a kipukkadt építőipari óriáslufi csaknem csődbe vitte Spanyolországot, és az már csak hab a tortán, hogy Bárcenas ezekből a bevételekből juttatott a néppárti politikusok zsebébe is. Vesztét pénz sóvársága okozta: a botrány akkor pattant ki, amikor felfedezték 48 millió eurós titkos svájci bankszámláját. Hogy valójában mennyit pénzt „hozott” a Néppártnak, és ennek érdekében milyen eszközöket vetett be – az előnyös szerződésektől a zsarolásig –, arról egyelőre csak találgatások vannak. Az egykori pártpénztárnok a rács mögött bosszúra, grandiózus leleplezésekre készül. Úgy tűnik, a gáláns pártembert a maffiózótól nem sok választja el. Most épp egy rács.

Mariano Rajoy