Csehország 2010 óta távolodik az EU-tagországok átlagos életszínvonalától: 79-ről 72,5 százalékra süllyedt. Csakhogy ennek ellenére uniós viszonylatban mégis itt a legkisebb a kockázata a szegénységi küszöb alá esésnek. És egyre kisebb. Jóval csekélyebb, mint például Magyarországon.

Hogyan lehetséges ez? Az egyik ok a múltba vezet, hiszen Csehország a néhai Monarchia legfejlettebb és legiparosodottabb területei közé tartozott. Ezzel az örökséggel az első Csehszlovák Köztársaság jól sáfárkodott, jelentősebb kár a második világháborúban sem érte a legfontosabb termelőüzemeket, amelyeket a letűnt rezsim sem tett tönkre. Az önállósodott cseh állam ipari zászlóshajói a vadprivatizációs dúlást is túlélték, nem kis mértékben hazai többségű tulajdonban maradtak. Kevés kivételtől eltekintve a külföldi stratégiai befektetők sem a leépítés, hanem a fejlesztés szándékával érkeztek. A Skoda Auto Rt.-t például 2007-ben a Volkswagen vásárolta meg, és a gyár máig a legeredményesebb cseh exportőr. Mindezeknek köszönhetően az utódállam megőrizte az európai mércével mérve is élhető körülményeket, méghozzá viszonylag széles rétegek számára. Vagyis az országot nem rombolták az elszabaduló egyenlőtlenségek, az olló a legtehetősebbek és az átlagbérből élők között nem nyílt akkorára, mint főleg Prágától keletre. És ami legalább ilyen fontos: nem múlt ki a csehekre jellemző szolidaritás erős hagyománya sem.

Mindezek ismeretében is súlyos hiba lenne bezzegországként tekinteni a csehek államára. Azért is, mert ott még nem ért véget a gazdasági visszaesés. Petr Necas nemrég leköszönt kabinetje azonban nem a bankok és a szolgáltatók megsarcolásával igyekezett kiutat találni, hanem más fájdalmas, de hosszabb távon rendszerint hatékony eszközökkel: a többi között a kétkulcsos áfa megemelésével, milliomos-különadó ideiglenes – 2015 végéig tervezett – kivetésével. A kabinet erőfeszítései meggyőzték a legismertebb hitelminősítőket, s azok az idén is kivétel nélkül A kategóriájú, stabil bizonyítványt állítottak ki Csehországról.

Az átlagpolgárt ez a besorolás túlságosan nem érdekli. Az viszont már nagyon is, hogy az idén tovább romlott a bérek vásárlóereje, és a háztartások kiadásai 2009 óta egyre nagyobb mértékben haladják meg a bevételeiket. Növekszik azoknak a száma, akiknek lassanként elapad a megtakarított pénzük. Emiatt az eddigiekhez képest jóval többen csúszhatnak le a szegénység küszöbéig. Vagy annál is lejjebb. Ezek a rétegek szinte kivétel nélkül már évek óta elégtelennel osztályozzák a megbízatási idejüket a megszorító intézkedések és a korrupciós botrányok miatt többször ki sem töltő, hanem hamarabb megbukó kormányokat és a legtöbb politikust. Néhány szakértő viszont ad nekik azért jó pontokat is. Például azért, mert a Rubicont egyikük sem lépte át. Hagyják lélegezni, élni a gazdasági szférát, amely az előrejelzések szerint jövőre ki is lábal a recesszióból.