Tudja mindenki, hogy ilyenkor az M7-est szűkíteni, lassítani a legnagyobb kiszúrás az autósokkal, de a rohammunkában összeeszkábált útdíjfizető rendszerhez most kell ellenőrző pontot építeni. Ilyen kicsinységekkel nem értek rá foglalkozni az előkészítők, örültek, hogy határidőre összehoztak valamit. A kormányfő megmondta, hogy az ügyes magyar mérnökök majd megoldják ezt a problémát. És tényleg, már az is csoda, hogy a kőbe vésett dátumra elindítottak valamit. Ha kaput már augusztusban kell hozzáépíteni a balatoni sztrádán, hát akkor.

Mi szóltunk időben. Ahogyan szóltunk az adóhatósághoz bekötendő pénztárgépeknél is. A Matolcsy-csomag aduászáról az első pillanattól tudni lehetett, hogy azt úgy, arra a határidőre nem lehet megcsinálni. A póthatáridőre se. A kereskedőket viszont sikerül kényszerhelyzetbe hozni, és néhány ügyes céget hatalmas megrendeléshez segíteni, az adóhatósághoz küldendő adatokat pedig országok között keringetni. Most az állam vagy annyira béna, hogy hozzá nem értésével álomüzlethez segít néhány rafinált céget, vagy eleve nem bánja, ha a teljes pénztárgépcsere bevétele a lehetőséget ügyesen kihasználó társaságoknál landol.

Nem szeretnénk a Balatonra autózó kereskedő lenni. Kivéve, ha trafikos.