Az összefogás gazdasági programja
A körvonalazódó ellenzéki összefogás legfrissebb dokumentuma a július közepén aláírt közpolitikai elvekről szóló megállapodás az MSZP és az Együtt–PM között. A szöveg messze van attól, hogy programnak nevezhessük, nem is volt ez céljuk az aláíróknak.
Az MSZP korábban közzétett egy teljes gazdasági programot – pontosabban annak egy első körös tervezetét – Baloldali Gazdaságpolitikai Program vitairat 1.0 címmel. Ha a két dokumentumot egymás mellé tesszük, a címben feltett kérdésre teljesebb választ tudunk adni.
Rögtön találunk ugyanis valamit, aminek a lehetőségét is kimetszi a nemrégiben aláírt megállapodás az MSZP eredeti gazdasági elképzeléseiből.
Ez pediglen a több-biztosítós egészségügyi rendszer, amelyet az MSZP vitairata ugyan nem írt le, de a program azon mondata, hogy „a 2014–18-as időszakban mindenekelőtt az egészségügy és a közösségi közlekedés átalakítására indokolt koncentrálni” annak fényében, hogy az „elkerülhetetlen átalakítások” egyik oka a vitairat szerint, hogy „a szűkös költségvetési mozgástér bővítése részben ezen az úton érhető el”, legalábbis sejteti, hogy bizony szó kerülhetne valamiféle részleges tb-privatizációról. Az MSZP–Együtt–PM-megállapodás viszont kimondja: „az egybiztosítós rendszer fenntartása mellett megerősítjük a nemzeti kockázatközösséget.” Ez egy lépésként értékelhető balra.
Közös elem viszont a többkulcsos személyijövedelemadó-rendszer, amely az MSZP vitairatában viszonylag kidolgozott – az átlagbérig 14-16, az átlagbér fölött annak kétszereséig 24-26, s e fölött 29-32 százalékos lenne az szja kulcsa – az MSZP–Együtt–PM megállapodás viszont nem megy részletekbe.
Szintén közös konkrét elem – szerepel az MSZP programjában és a megállapodásban is – a tőkejövedelmek progresszív adóztatása. Nem szól azonban egyik dokumentum sem arról, hogy vajon kegyelmeznének-e a kis összegű bankbetétek után járó kamatoknak (ez is tőkejövedelem). Vitatható ugyanis, hogy egy bankbetét után járó kamat valódi jövedelemnek tekinthető-e, hiszen már az is nagy eredmény, ha a kamatok elérik az infláció mértékét, és a lekötött összeg nem veszít a reálértékéből. Igaz, a bankbetétekre jelenleg is 16 százalék az adó, augusztustól pedig – az ehóval együtt – már 22 százalék.
A vagyonok megadóztatásáról a programban szó sem esik. Talán a vagyonadó népszerűtlenségétől tartanak, pedig a Medián 2010-es kutatása szerint „tíz megkérdezettből heten értettek volna egyet azzal, ha a 30 milliónál értékesebb ingatlanok tulajdonosainak adózniuk kellett volna az ingatlan után”. A kétpárti megállapodás sem szól vagyonadóról, hanem „a nagy értékű vagyontárgyak adóztatásának lehetőségeiről, feltételeiről”. A dokumentum emellett szerencsére kizárja az általános ingatlanadó bevezetését is, legalábbis a devizahitelesek problémáinak megoldásáig (szerencsére, hiszen egy annyira általános ingatlanadó bevezetése, amelybe egy lerobbant panellakás is beletartozik – ilyen volt a Bajnai-kormány ingatlanadójának első verziója – nem lenne annyira jó ötlet). A nagy értékű vagyontárgyak adóztatásáról sem esik szó. Mindez egyelőre nem a tehetősektől többet követelő közteherviselés képét vetíti előre.
Az MSZP–Együtt–PM–megállapodás nem mond semmit a járulékokkal, illetve az áfával kapcsolatos közös álláspontról.
Az MSZP 1.0-s programja nem ígéri meg határozottan, inkább lebegteti az általános áfa-, illetve járulékcsökkentés lehetőségét. „Az áfa 27%-os kulcsa elfogadhatatlanul magas, ugyanakkor csökkentésére rövid távon nincs költségvetési mozgástér. Erre a fehéredés előrehaladásával nyílhat mód.” A program beígéri – a konkrétumok mellőzésével – az általános járulékcsökkentést is, imígyen: „a költségvetési mozgástér tágulásával csökkenteni kell a foglalkoztatást terhelő járulékokat.”
Egy klasszikus szocialista programban a költségvetési mozgástér tágulása nem az általános adócsökkentést finanszírozná, hanem a közszolgáltatások javítását, a szociális háló megerősítését. A vitairat azonban kevés szót szentel a közszolgáltatásoknak, a humán tőkének, pedig az Orbán-kormány rombolása után ez különösen fontos lenne a hagyományos baloldali nézőpontból.
Igaz, az MSZP egy korábbi elnöke 2011-ben azt mondta: „Ha csak annyit mondunk, hogy »forduljunk balra«”, és nem fejtjük ki ennek lényegét, akkor nem marad más választásunk, mint azt hinni, hogy a javaslattevők a hagyományos „tax and pay”, „adóztass és támogass” régi vágású, államközpontú szociáldemokrata politika mellett érvelnek. De szerintünk ennek a politikának vége van. Tegyük hozzá: mi valóban nem javasoljuk, hogy az MSZP a mai pozíciójából a hagyományosnak (!) tekintett baloldali megközelítés irányába forduljon.” No, de az MSZP-nek ez a korábbi elnöke már nem tagja az MSZP-nek, új pártot alapított Demokratikus Koalíció néven.
A költségvetési mozgástér tágulásából és a „fehéredésből” finanszírozott általános áfa- és járulékcsökkentés kilátásba helyezése annál is kínosabb, mivel a program szerint a különadókat „meg kell szüntetni, illetve mérsékelni kell”, ennek forrásaként pedig nem jelöl meg semmit sem. Arra gondolni sem lenne jó, hogy ennek forrása a többkulcsos adó lenne, hiszen ez a terhek átrakását jelentené a nagyvállalatokról a lakosságra, aminek a hagyományos baloldalisághoz vajmi kevés köze lenne.
Ráadásul a program nyilvánosságra hozatala óta született az MSZP-nek egy új adócsökkentési ígérete is, az élelmiszeráfáé. Így hát Mesterházy, aki frakcióvezetőként amellett érvelt 2009-ben a parlamentben, hogy az áfaemelés baloldali karakterű, mert aki többet fogyaszt, többet fizet, most áfacsökkentést követel – igaz, csak az élelmiszerekre.
A véleményváltozás első megközelítésben kedvező irányúnak tűnhet, mivel az áfaemelés nem baloldali karakterű. Az áfa ugyanis a magasabb jövedelműektől arányosan kevesebbet, míg az alacsonyabb jövedelműektől többet von el (a jövedelmükhöz képest), így a szegényeket jobban sújtja, mint a tehetősebbeket.
Indokolt lenne tehát az áfacsökkentés egyes, a létfenntartáshoz szükséges termék- és szolgáltatáscsoportoknál. A Bajnai-kormány – a Mesterházy vezette szocialisták támogatásával – ezért jól tette, hogy egyes élelmiszereket kedvezményes, 18 százalékos áfakörbe helyezett, az Orbán-kormány jól tette, hogy legalább ezt a kedvezményt nem vette el.
Az élelmiszeráfa-csökkentéssel csak az a gond, hogy éppen úgy nincs fedezete, mint ahogy nem volt az Orbán-kormány szja-, vagy a Gyurcsány-kormány áfacsökkentésének. A fedezetlen adócsökkentéseket mindig menetrendszerűen követték a megszorítások. Mitől lenne ez most másképp?
A megállapodásból az sem derül ki, hogy az Együtt–PM is erőltetett ütemben kívánna-e csatlakozni az euróhoz, mint az MSZP. Csakhogy a válság elég világos példákkal szolgált, hogy a félperifériás országok elsietett csatlakozása az euróövezethez versenyképességi és stabilitási kockázatokkal jár. Ennek különösen tiszta példája volt a viszonylag szigorú költségvetési politikát folytató Spanyolország, ahol az euróövezeti alacsony kamatok következtében az ingatlanpiac gyors felfutása, majd zuhanása következett be, mélybe rántva a gazdaságot, és egekbe emelve a munkanélküliséget.
A megállapodásban a konkrétumok hiányát némileg ellensúlyozzák a levert baloldali cölöpök, mint például a gyermekéhezés felszámolása vagy a szociális háló újraszövésére tett ígéretek.
* A szerző újságíró, a gazdpol.blog.hu társszerkesztője.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
