Valóban bűnösnek nyilváníthatják-e minden fokon az olasz csizma egyik leghatalmasabb emberét, aki két évtizede tornyosult a média és a politikai élet fölé? Nem tartanak-e talárosok a következményektől? Erre tegnap a semmítőszék harmadfokon is kimondta: Berlusconi adócsaló. Nagyon sokan nagyon hosszan próbálkoztak már azzal, hogy elítéltessék minden fokon, de jogászcsapata segítségével egészen tegnapig mindig kibújt a következmények alól.

Az olasz politika nagy paradoxona, hogy 2013-ra az érte utol, ami két évtizede létrehozta: a törvénytelen pénzügyek. Akkor, a kelet-európai változások árnyékában némileg elsikkadva, összeomlott az itáliai pártrendszer. A korrupt (vagy annak vélt) jobb- és balközép politikusok, valamint a berlini fal romjai alá temetett kommunisták fölébe magasodott egy „self-made man”, aki mindent a saját erejéből ért el. Legalábbis az elején. Később a gazdasági hatalmat politikaira konvertálta, majd a kettőt szimbiózisban működtette. Így kialakult körülötte a sérthetetlenség érzete, miközben az őt ért támadásokat az ügyészek és a baloldal összeesküvésének tartotta.

A tegnapi verdikt nem csak Itáliában intő példa. Ahol és amíg valódi bírók hozzák az ítéleteket, addig a leghatalmasabbaknak is tartaniuk kell attól, hogy akármekkora politikai-gazdasági hatalommal bástyázzák is körül magukat, nem bújhatnak ki a következmények alól.