Uj Péter: Hőguta
Nem is értem, hogyan éltük túl. Az sem biztos, hogy túléltük, ha így jobban belegondolok. Lehet, hogy áldozatai lettünk MINDANNYIAN.
Ennyire brutális hőhullámot még nem élt át a magyar. Nem győzünk hüledezni.
Nem arról van szó, régen is volt ám meleg, hajjaj, hogyne lett volna! Sőt!
Sok tekintetben melegebb volt ám, mint manapság, hanem az még rendes, magyar kánikula volt, amolyan Arany János-i értelemben vett kopár szik sarja, helyben termelt (mintegy lokális), nemzeti, terroirszemléletű, fenntartható biomeleg, amire még saját hatáskörben adekvát válaszokat tudott adni a magyarság mintegy ösztönösen, természetes adottságainál és közmondásos intelligenciájánál fogva. De ez már nem olyan meleg, ez már valami távoli, globális, klímaváltozó atommeleg, ózonlyukból áradó mérges energianyaláb, ami normálisnak aligha nevezhető, mi több, merő egy anomália, génmanipulált, műtrágyázott, minden ízében természetellenes meleg. Csoda-e, ha úgy izzadunk, ahogy nem kéne? Ha szenvedünk, mint a sugárfertőzött kutya.
Magyarország természeti katasztrófákban szegény ország volt évszázadokon át, de a 2006. augusztus 20-i tragikus tűzijáték meghozta az áttörést. Sereghajtókból éllovasok lettünk. Azóta minden hétre jut legalább két súlyos természeti csapás, az Országos Meteorológiai Szolgálat legalábbis minden kisebb légmozgásra vagy csapadékgyanúra, illetve ezek hiányára is vörös, sőt égővörös, szirénázó-villogó riasztást ad ki. Volt itt már sötétnarancsvörös (égőpiros csíkokkal) riasztás langyos tavaszi eső és lágy fuvallat miatt, részletesen ecsetelve az ilyen extrém időjárási körülmények veszélyeit, például ha valaki kinn felejtené a langyos tavaszi esőn nem vízálló Poljot karóráját, az maradandó károsodásokat szenvedhet, illetve ilyenkor szinte öngyilkosság lenne egy kétkilós magnéziumtömbbel a fejünkön mászkálni, mivel a magnézium a vízzel heves reakcióba lép, erre az esetre külön tanácsokat adnak, hogyan szigeteljük el a víztől a magnéziumtömbünket, de egyébként el is dobhatjuk a francba, mert mi a francért sétálnánk egy magnéziumtömbbel?
Egy hete megy az agysorvasztás, kánikula-szakértő legszélesebb választéka világítja meg a hőség újabb és újabb különösen veszélyes aspektusát, orvosmeteorológiai szakértő, légkörfizikus, pszichológus, bőrgyógyász, szemorvos, gasztroenterológus, tisztiorvos, árnyékkémikus, betonfizikus, atomkvantumlézer-csillagász, önkormányzati kánikulaosztály-vezető, légkondiszakedző, testnedvügyi kormánybiztos, izzadásgátló PhD és végül minden lehetséges katasztrófa és időjárási körülmény fősármőre, Győrfi Pál, aki meggyőző és határozott hangján mindenkit megnyugtat, hogy a helyszínen vannak a kollégák.
Nem úgy van az, kérem, hogy az embernek melege van, akkor hűvösebb helyre megy, ha meg szomjas, akkor iszik. De nem ám! A hőhullámra tisztességesen felkészült, modern, felvilágosult ember hőmérővel, stopperórával, lázmérővel, vérnyomásmérővel, lakmuszpapírral, Geiger–Müller-számlálóval keze ügyében koncentrál és retteg, és próbálja megfelelő időközönként biztosítani a folyadékbevitelt. Már ha éppen nem hidratál.
