Valahányszor a miniszterelnök a statisztika birodalmába kirándul, gyanút fogok. Most is, ezért megnéztem a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) GDP-re és GNP-re vonatkozó adatait 1995-ig visszamenőleg. Szomorúan kell közölnöm a bálványosokkal, hogy először is az a bizonyos kétezermilliárd (2011. évi adat alapján) „csak” 1381 milliárd forint. Közölnöm kell továbbá, hogy a nominális GDP és a GNP közötti különbség 1995-től 2008-ig, azaz a pénzügyi válság kitöréséig, kormányoktól függetlenül minden évben, elsősorban a GDP növekedési ütemétől (és feltehetőleg más egyéb tényezőktől, például árfolyamváltozásoktól) függően különböző ütemben, de növekedett. Csak a tények szépsége csábít annak megjegyzésére, hogy miután a „szakadék” 2008-ban és 2009-ben (a GDP 2009. évi nominális csökkenésének ellenére) is szűkült, 2010-ben és 2011-ben (bálványimádók, figyelem!) ismét növekedett.

Annak idején, a Péter György vezette KSH-ban arra tanítottak, hogy egy szám nem szám. S ha már a miniszterelnök úr vállalta a bonyolult GDP–GNP téma kifejtését, én is vállaltam egy bonyolult matematikai műveletnek – nevezetesen osztásnak – az elvégzését. Mert végül is az lenne az igazi kérdés, hogy hogyan alakul a GDP és a GNP viszonya, egymás közti aránya. Tizenhét év adatai nem mutatnak drámai kilengéseket. A GNP-nek a GDP-hez viszonyított aránya –mit tesz isten! – 1995-ben, a Hornk-ormány időszakában volt a legnagyobb 96,7 százalékkal. A legkisebb 2007-ben, a Gyurcsány-kormány idején volt, 93 százalékkal. Talán itt is érdemes megjegyezni, hogy a GNP-nek a GDP-hez viszonyított aránya sem 2010-ben, sem 2011-ben nem érte el a 2009. évi 95,6 százalékot.

A GNP tömegének növeléséhez, illetve arányának javításához vezető út nem az elsődleges jövedelmek, nevezetesen a nemzetközi cégek jövedelmeinek adminisztratív úton történő átcsoportosítása a „nemzeti” költségvetésbe, mert ez – mint már bebizonyosodott – befagyasztja a gazdaságot, nem fenntartható látszatmegoldás. Az országban felhasználható jövedelem növelésének, ha úgy tetszik, az ország gazdasági szuverenitása megerősítésének kulcsa az új értékteremtés képességének erősítése, egy sokkal innovatívabb, hatékonyabb, termelékenyebb és a nemzetközi mezőnyben is versenyképes hazai szolgáltató- és termelőszektor kialakulása, aminek hátterében egy transzparens, törvények alapján működő és társadalmilag ellenőrizhető intézményrendszer működik. Talán ennek erősítése lehetne a nemzeti gazdaságpolitika!

A szerző közgazdász