A Fidesz hazai pályán szenved kiütéses vereséget. Első kormányzása alatt ugyanis éppen a lakásépítés volt az, amire a vágyott kiugró gazdasági növekedést alapozta. Meg valamennyire a társadalmi terveit is. Ezért indította útjára a költségvetést hosszú időre hatalmas kiadással terhelő, eredeti formájában boldog-boldogtalan által igénybe vehető támogatott lakáshitelt.

A három szoba, három gyerek, négy kerék orbáni szlogenjéből mára a négy kerék maradt, csak éppen egészen másképpen, mint ahogyan tervezte egykor. Magyarországon jó sok autó készül, csak abból kevés jut az álom megvalósítására. A gyerekszám az istennek se akar nőni, szobából pedig olyan kevés épül, mint háború vagy világválság idején. Ahogyan a vállalatoknál a beruházás, úgy a családoknál a gyerekvállalás, valamint a lakásvásárlás, -építés az, amivel elég jól lehet szondázni a gazdasági bizalmat vagy bizalmatlanságot. Ha egy cég nem ruház be, ha egy család nem vállal gyereket, nem vág bele lakásépítésbe (-vásárlásba), az azt mutatja, hogy nem bízik a jövőben. Ha nincs pénze, nem meri hitelbe verni magát, ha meg van, akkor inkább nem adja ki a kezéből, olyan befektetésben tartja, amihez könnyen hozzáfér, ha baj van.

A lakásberuházó társaságok pedig nem kezdenek új építkezésekbe akkor, ha nem látják, kinek tudják eladni az ingatlanjaikat.

Nem elég azonban, hogy tragikusak a számok, néhány éves távlatban nem is látszik, mitől, miből lehetne itt sokkal több új lakás. Most csak abban bízhatunk: az adat olyan rossz, hogy annál már csak jobb jöhet.

A bökkenő csupán az, hogy már fél éve is ezt mondtuk.