Ellesett gondolatok következnek fotelforradalmároktól. Nem baj, ha hülye, foltos a múltja, makoghat is, ha nem tud jobbat, csak fideszes és trafikos ne legyen. Nő vagy férfi, idős, fiatal? Egyre megy. Bemész a szavazófülkébe, kiválasztod a legesélytelenebb jelöltet, benyomod neki az ikszet. Csak az számít, hogy ezeket elzavard. Hogy Orbán a haverjaival, a sok egyforma, tülekedő senkivel ne maradhasson a helyén. Az a cél, hogy ne legyen. Amikor a választásokon eltakarítod, gondolkodhatsz azon, hogy kapd el a grabancát. Készülj fel! Nem elég ellene egy vizsgálóbizottság. Tömd tele fideszesekkel a börtönöket, vedd vissza tőlük, amit elloptak. Szabad verseny és demokrácia itt egy darabig úgyse lesz.

Az átlagos ellenzéki polgár stratégiájának morzsáit szedtük csokorba. Olyan, közügyek iránt erősen érdeklődő, a Fidesz-rendszer bukását váró emberek gondolkodásának foszlányait, akik eljutottak a végpontra, s már az sem zavarja őket, ha az ellenzéki aspiránsok nem állnak szóba egymással. Mi a közös bennük valójában? Az orbáni rendszer megszüntetésének célja lebeg előttük, mert azt erkölcstelennek tartják, lopást, csalárdságot tapasztalnak, folyamatos hazudozást hallanak.

Elég volt, mondják a fotelforradalmárok forró nyáresti vacsorákon, s a Felcsútra vezető idióta szálakról, az ország maffiaszerű irányításáról beszélgetnek. A legdöbbenetesebb, hogy azt várják, mint amit mindnyájan vártunk a Kádár-rendszer hosszú évei alatt. Hogy egyszer valahogy – mindegy, hogyan – vége legyen. Akkor beletelt több mint harminc év.

És most akkor hogyan? A fotelforradalmárok szerint Orbán olyan erős és legyőzhetetlen, mint Kádár János és élcsapata volt. Azok is elszálltak, mint a győzelmi zászló, hangzik a válasz. Most is színre kellene lépnie Brutusnak – persze csak jelképesen, politikai értelemben. Tudják, hogy a véresszájúak a bukás estéjén nyilvánosan megtagadnák a Fideszt. Plusz megtaposnák a zászlót.

Ki merre lát! – így futnának a tévés és rádiós újságírók, a költségtérítéses minisztériumi tisztviselők, a trafik- és földügyek nyertesei. Kórusban üvöltenék: soha semmiben nem értettem egyet velük, parancsra pályáztam, nem mertem nemet mondani, bánom, hogy asszisztáltam az ország fölforgatásához, de meg kellett élni valamiből. Hogy alkotmányos puccsisták lettek volna? Ugyan kérem, ennyire mélyen soha nem foglalkoztam politikával! A rendszer áldozata vagyok.

Az is szerepel a fotelforradalmárok jövővízióiban, hogy a Fidesz-maszlag helyi zászlóvivői a trafikügyek óta megóvatosodtak. Nem járnak nyilvános helyekre, kerülik azokat a jeleneteket, amelyeket később ellenük lehet fordítani. Tágul a rés a Fidesz-falon, mert akik most jól járnak, tudják, hogy az igazság lehazudható, de attól az még igazság marad. Elkezdték szégyellni az orbánizmust. Keresik a helyüket egy olyan világban, amelyben nem lesz elég fideszes párttitkárok kegyeit keresni.

A vacsora végén a fotelforradalmárok szépen haza szoktak menni.