Hargitai Miklós: Beszól a püspök
Évtizedes gyakorlatról van szó, sok hazai dolgozó ismeri, elfogadja, de most Robert Zollitsch freiburgi érsek, a német püspöki konferencia vezetője állt ki ellene: „A német munkaerőpiacon kialakult egy szürke zóna, a kelet-európai vándormunkásokat éhbérért dolgoztató ügyeskedők világa, ami minden egyes elemében ellentmond a katolikus egyház szociális tanításainak” – mondta a Focus című hetilapnak. Magyar (román, bolgár, lengyel stb.) munkásokról van szó, akikért történetesen egy német püspök emelt szót, az otthoni egyházak kitartó és bántó hallgatása mellett.
A térségünkből érkező, gyakran kiszolgáltatott (értékelhető szakképzettség, helyismeret és nyelvtudás nélküli) munkásokat valóban botrányos körülmények között foglalkoztatják Németországban (is): az ún. vállalkozási szerződés (kezdetleges munkaerő-kölcsönzés) intézménye – az ottani egyházi vezető szerint is – a modern kori rabszolgaság egyik formája, mindenféle munkajogi védelem és a német gazdaságban általános kollektív szerződések kötelmei nélkül.
Csakhogy ezek a munkavállalók olyan körülmények közül menekülnek – szó szerint – a német munkaerőpiacra, amelyekhez képest az éhbérért kényszermunka típusú „állás” vonzó alternatíva. Ezt szóvá tenni elsőként a magyar (román, bolgár, lengyel stb.) egyházaknak kellene.
Nehéz nem észrevenni, hogy a nagy egyházaink kezdeti lelkesedése az új Orbán-kormány iránt (nyilván nem függetlenül attól a „korbács és kenyér” játéktól, amit a kabinet az egyházi törvény, az iskolai hittanoktatás, a szociális finanszírozás és más ügyek kapcsán űz velük) mára alábbhagyott. Vannak püspökök – főként a katolikus és a református egyházban –, akik nyilvános megszólalásaikat továbbra is mintha a kormányzati propagandaanyagokból ollóznák össze, ám Erdő Péter bíboros olykor már az óvatos kormánybírálatig is elmegy, még ha nem is az 1994 és 1998 közötti időszak vagy az „elmúltnyolcév” körleveleinek stílusában.
Arra viszont továbbra is hiába vár a hívők közössége és a laikus közvélemény, hogy a katolikus (református, evangélikus) egyház testületileg és nyilvánosan felemelje a szavát a legszegényebbeket többszörösen sújtó adó- és szociálpolitika, az otthontalanok de facto üldözése, a (még) tömegesebb elszegényedés, a legalsó hárommillióról történő, államideológiává tett kormányzati lemondás ellen – pedig mindez éppannyira ellentmond a keresztény szociális tanoknak, mint az a gyakorlat, ami a Németországban az ottani püspöknél kiverte a biztosítékot.
– A pénz és a politika szolgáljon, ne uralkodjon – intette a közelmúltban Ferenc pápa az európai vezetőket – jelentkezzen, aki szerint ez az elv erősebben van jelen a magyar mindennapokban, mint az aktuális hatalom lázári ars poeticája: amennyid van, annyit érsz. A bibliában még más szerepel – „amit a legkisebbek közül eggyel tettetek, azt velem tettétek” –, de napjaink forradalmárjait kevéssé izgatja, hogy mit mondott Jézus.
Talán jobb is: ahogyan a bírálatot kezelik, még beszólnának nekik a Twitteren.
