Amúgy ki az a Lázár János? De tényleg. Mármint a közösségi médiában éppúgy, mint a hagyományos platformokon komoly karriert futott be Csányi Sándor OTP-vezér a fideszes politikusnak címzett üzenete. A bankár tehetséges fiatalemberként jellemezte az államtitkárt, felidézve, hogy a trafikügyet is olyan ügyesen elintézte.

Az értékelés meghökkenést okozott, hiszen Lázár ma úgynevezett erős ember, akitől tartanak. Kétségtelen, hogy munkássága szimbolizálja az orbáni hatalom természetrajzát. A korábbi frakcióvezető közli a 444.hu-val, hogy a trafikügybe legalábbis beavatkozó szekszárdi polgármestert megvédi, ha hülyeséget csinált is. Most nem akadunk le azon, miként lehet a korrupció emblémájaként is azonosítható esetet a hülyeségig eufemizálni, mert érdekesebb az: Lázár elmondja mindenkinek, hogy fontosabb a párt, mint az igazság. Azaz az ország.

Ez annyira nem meglepő, hiszen már azzal az akcióval sem nevezhetett volna a jellembajnokságra, amelynek keretében az érintett dohánycégek egyikének számítógépén is formálták a jogszabálytervezetet. Ez nyilván belefér a demokráciáról alkotott elképzeléseibe, amelynek különlegességeiről korábban is lehetett már fogalmunk. Ha valaki feledné, úgy ismertük meg a hódmezővásárhelyi üstököst, hogy megnyerte a versenyt, amelyben azon konkuráltak a honatyák, hogy ki vesz fel több költségtérítést számla nélkül egy ciklusban.

Persze jogszerű volt a kasszírozás, az erkölcs pedig csak akkor kerül szóba, ha más van a fókuszban. Így nem probléma az sem, ha arról értekezik, hogy a kisfia jó parti, ellenben akinek nincs semmije, az annyit is ér. És perel médiacéget, mivel a kommentelők megsértették az emberi méltóságát, mert legalább a szólásszabadságnak legyenek korlátai, ha már a NER-nek nincsenek.

Miként kommunistái sem. Lázár alkalmanként igyekszik mintegy eszmei, ideológiai alapon indokolni kormányintézkedéseket, s ilyenkor elmerül identifikációs kérdésekben. Akkor még nincs probléma, ha Simicska Lajost és Csányi Sándort rendszertani keretben, az egér, elefánt, polip háromszögben kell elhelyeznie, a baj ott kezdődik, ha a meritokrácia, szabadság, igazságosság sűrűjében kell eligazodnia.

Ilyenkor váratlanul elkommunistázza magát, s e szó a fejében nagyjából egyet jelent a rendszerváltás előtti időszakkal. Az nem is árt, ha érdeklődése a kádári diktatúra felé fordul. Meglepően ismerős jelenségekre lelhet: a hithű hívek mellett sokan érvényesültek olyanok, akik megértették a kor szavát, s kitanulták a hatalomtechnikai társasjáték szabályait, aljas eszközöket is bevetettek, amolyan szenvtelen opportunisták voltak. Úgy tetszik, e tekintetben hasonló periódust élünk, s Csányi konklúzióját ezért is fontos megjegyezni. Azt ugyanis véletlenül sem szabad elfelejteni: ez az ország sokkal több, mint ami Lázár János. Akármennyije van is.