A vita átfogó („Változtat-e a megállapodás a jövőbeni nemzetközi geopolitikai helyzeten?”) és egészen apró részletekbe menő („Mi legyen a csirkékkel?”) témákat is felölel. Alaposan megvizsgáljuk az esetleges hatásokat is, legyen szó akár a kulturális sokszínűségről vagy a szellemi tulajdonról. Az Egyesült Államok kiemelt kereskedelmi partner számunkra, és a mostani érdekfeszítő időkben is a világ legnagyobb hatalma. Amikor az érdekeik megvédésről van szó, amerikai barátaink és kollégáink nem éppen a szerénységükkel jeleskednek.

Ebből fakadóan nyílt és őszinte vitát kell folytatnunk valamennyi aggályos kérdésben, máskülönben elmulasztjuk annak lehetőségét, hogy rendezzük őket, illetve hogy – amennyiben indokoltak – belefoglaljuk a megállapodásba. Ahhoz azonban, hogy ténylegesen előrelépjünk – és most amerikai kifejezéssel élek –, képesnek kell lennünk arra, hogy rágógumival a szájunkban menjünk előre. Ki kell térnünk a részletekre, de közben a szélesebb perspektívát sem szabad szem elől tévesztenünk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül tehát, hogy mi is a vita elsődleges célja. Növekedést kell produkálnunk, és vezető szerepet kell betöltenünk.

Első számú célunk a növekedés: és a megállapodás hatásában mind az amerikai, mind az európai gazdaság számára jelentős növekedéssel jár majd. Az Európai Bizottság rendelkezésére álló legpontosabb becslés szerint az eredményes megállapodás Európa számára legalább 0,5 százalékos GDP-növekedést jelentene, és az Egyesült Államok is hasonló javulást könyvelhetne el. A háztartások évente 500 euróval több bevételhez jutnának, és munkahelyek százezrei jöhetnének létre. Ezek minimális becslések, mivel nem veszik figyelembe azt, hogy a gazdaság megnyitása a nemzetközi kereskedelem és beruházás előtt önmagában is egyfajta strukturális reform.

Az új versenytársakkal találkozó vállalkozások kénytelenek javítani tevékenységükön. A kereskedelem oly módon segíti őket ebben, hogy olcsóbban juthatnak hozzá a behozott nyersanyagokhoz, komponensekhez és szolgáltatásokhoz. Ezen hatásoknak köszönhetően akár meg is duplázódhat a kereskedelmi akadályok eltörléséből fakadó közvetlen eredmény. És ez nem minden. Abból is kiindulhatunk, hogy rövid távon mindennek további, immateriális hozama is van: a bizalomnövekedés. Ha eredményes megállapodás születik, az azt fogja jelképezni, hogy Európa és az Egyesült Államok kiáll a liberalizáció útja mellett, amelyre az általános vámtarifa- és kereskedelmi egyezmény 1948-as megszövegezésekor lépett. Ennek tudata enyhíti majd azon vállalkozások aggályait, amelyek bizonytalanok a jövőt illetően. Biztosak lehetnek ugyanis abban, hogy a világ két legnagyobb kereskedelmi és beruházási hatalma még e gazdaságilag nehézkes időkben sem emel bástyákat a protekcionizmus nevében.

Az optimistább vállalkozások pedig hajlandóbbak lesznek a gazdasági fellendüléshez szükséges ambiciózus beruházási döntések meghozatalára. Az Egyesült Államok és Európa közötti szabad kereskedelmi megállapodás összes érdeme ellenére sem tagadható, hogy – mint bármely kétoldalú megállapodás – ez is csak második legjobb megoldás. A kereskedelmi tárgyaló partnerek számára az ideális megoldás továbbra is a Világkereskedelmi Szervezeten (WTO) keresztül történő határozott globális liberalizáció. Nincs az a kétoldalú megállapodás, amely újból lendületet adhatna a fenti ideálhoz vezető legjobb útnak tartott dohai tárgyalásoknak. Az EU és az Egyesült Államok közötti megállapodás azonban hatékonyabb lenne a multilaterális kereskedelmi rendszer hosszú távú fenntartását biztosító legtöbb szabad kereskedelmi megállapodásnál.

Lehetőséget kínálna arra, hogy megoldásokat kísérletezzünk ki a valamennyi kereskedő nemzetet érintő problémákra. Ezeknek jelentős súlyuk lenne, hiszen a világgazdaság felében alkalmaznák őket. Az említett megoldások tehát kellő alapot szolgáltatnának a világszinten folytatandó jövőbeni vitákhoz. AWTO keretében végső soron egy új piacnyitási megállapodásra lenne szükség a keleti és déli globális feltörekvő kereskedelmi hatalmak, illetve a jelenleg meghatározó nyugati kereskedő gazdaságok között. Nincs az a kétoldalú megállapodás, amely helyettesítheti az ilyen többoldalú fórumokat, de az EU és az USA közötti eredményes megállapodás alapvetően hozzájárulhat a folyamathoz, hiszen több milliárd eurónyi kézzelfogható bizonyíték áll mögötte.

De mit nevezünk eredményes megállapodásnak? Mivel a transzatlanti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok már most is zökkenőmentesek, a megállapodásnak túl kell lépnie a vámhatárra korlátozódó hagyományos szabad kereskedelmi megállapodásokon. Autós hasonlattal élve, az EU és az USA közötti kereskedelem és beruházás előtti tényleges akadályok nem a karosszérián keresendők. Ennek az autónak az ajtaján nincsenek sérülések, szélvédőjén nincsenek repedések. Nem felületi problémákat kell kezelni. Viszont hozzá kell nyúlnunk a kormányzati politika hajtóművéhez és lánckerekéhez, jelen esetben a szabályozási elvekhez, folyamatokhoz és eljárásokhoz.

A szabályozási akadályok oly mértékben megdrágíthatják a kereskedelmet, hogy az már gazdaságtalanná válhat. A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok jövőjét is ezek az akadályok ássák alá. A szabályozás ugyanakkor összetett és politikailag érzékeny téma. Védelmet szolgál az embereknek az egészségügyi, biztonsági, környezetvédelmi és pénzügyi kockázatokkal szemben. Olyan demokratikus politikai döntések eredménye, amely nem tűzhető ki tárgyalási témának. Világosan ki kell mondanunk: a célunk a rendszer finomhangolása, nem pedig a leépítése. Ennek során nyitott és mindenekelőtt pragmatikus módon kell dolgoznunk.

Ha be tudjuk bizonyítani az amerikai szabályozó hatóságoknak, hogy az európai szabályozási gépezetnek van olyan eleme, amellyel hatékonyabban elérhetik politikai céljukat, akkor elvárhatjuk, hogy álljanak készen annak átvételére, és ennek fordítva is működnie kell. Az autós példa valójában csak részben metaforikus, hiszen a gépjárműbiztonságról szóló szabályozás az egyike az átvételre már megérett témáknak. A biztonságot illetően az európai és az amerikai rendszer nagyon hasonló garanciákat nyújt, tehát a kereskedelemmegkönnyítése érdekében miért is ne ismerhetnénk el ezt hivatalosan is?

A tárgyalások az ilyen típusú szabályozási együttműködésre fognak összpontosítani, nem pedig a radikális, neoliberális, mindenki számára szabad rendszert biztosító illúzióra. Amennyiben ezen ésszerű, de összetett vonalak mentén haladva – és egyéb olyan fontos kérdésekben, mint a közbeszerzés és a szolgáltatások – egyetértésre jutunk, akkor kimondhatjuk, hogy jó megállapodás született, amely meghozza a számunkra szükséges növekedést, és vezető szerepet biztosít az új globális liberalizáció felé tartó úton. indegy, hogy euróban, dollárban, fontban vagy koronában számoljuk a pénzünket, tény, hogy jelen pillanatban több pénzre van szükségünk. Ne hagyjuk ezt figyelmen kívül.

A szerző az Európai Unió kereskedelmi biztosa

Karel De Gucht az USA kereskedelmi megbízottjával, Ron Kirkkel együtt dolgozott azon a jelentésen, amely ajánlást tettek a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló tárgyalások megindítására, és amelyet Barack Obama amerikai elnök, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke 2013. február 13-án jelentett be. A megbeszéléseket július 8-án Washingtonban kezdték meg.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.  szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.