S persze azért kreálta meg a maga „uniós rendszerét” (reagálás Nagy Attila Tibor a Népszabadság Fórum rovatában 2013. 07. 20-án megjelent írására). Orbán Viktort az unió kényszerítette uniós politikája megideologizálására. Ha nem béklyózták volna meg a külföldi kritikák, ha nem lármázzák fel jogvédők és politikusok a világ mérvadó intézeteit, akkor nem kényszerül magyarázkodni. Orbán uniós gondolatai zavarosak, és attól függően változtatja őket, hogy egy adott helyzetben mit kívánnak hallani tőle. Legfeljebb a focimániájára épített fel stratégiát, az egész országot stadionépítési lázba kergetve. Minden más szimpla populizmus.

Mint ahogy korábban, megtévesztően a Fidesz kommunikációs bravúrstratégiájáról beszélnek, úgy sokan az uniós próféciáját is remekbe szabott nemzetstratégiának tekintik. Ahogy kezd lehullani a lepel a kommunikációs blődségekről, úgy bizonyosodik be: a miniszterelnök Európa-stratégiáját is csak a közvélekedés irányát görcsösen követő populizmus diktálja. Azon kívül, hogy meghallja (államilag pénzelt közvélemény- és kutatócégeitől) a nép hangját, különösebb stratégiát nem fedezünk fel Orbán uniós rendszerében sem. Makacs kivagyiság és rebellió ez a javából.

Mi is a helyzet az uniós fronton? A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a többség nem utasítja el uniós kötődésünket, sőt felismerte: uniós forrásokkal lehet életben tartani a beruházásokat, hogy mégiscsak előnyünk származik a befizetéseinknél magasabb támogatásból. Ezért inkább uniópárti, mint euroszkeptikus ma a magyar! Érzékelve a változó közhangulatot, Orbán kénytelen volt ismét irányt váltani. Nem hasonlítja már Brüsszelt és az EP-t se Moszkvához, se Berlinhez, pálfordulattal azt mondja: tulajdonképpen az uniónak kellene irányt váltania, és nem ártana, ha vigyázó szemét rá és unortodox politikájára vetné, mert akkor rögtön tudná, mi a helyes irány.

Szarkazmus nélkül nehéz Orbán uniós rendszerelméletéről beszélni, mert a fentieken túl ebben a politikában az az unortodoxia is benne van, aminek egy a lényege: még csak véletlenül se hasonlítson elődeinek uniós politikájához. Ahogy e filozófia mentén kezdte szétverni a társadalom eddigi szerkezetét – kezdve a médiával, folytatva az adózással, a magánnyugdíjon és a szociális ellátórendszeren át egészen a munka törvénykönyvéig, nem beszélve az alaptörvényről, amit még csak véletlenül sem akart alkotmánynak hívni, nehogy valamiféle folytonossággal vádolhassák meg –, úgy állt neki az uniós ideológiagyártásnak is. Populista alapokon.

Ahogy a Fidesz egyre szánalmasabb és önleleplező kommunikációs érvrendszere kezd összeomlani, úgy kezd uniós politikája is visszakanyarodni az alaptézishez: mégiscsak szükség van az uniós együttműködésre. A kákán persze most is csomót keres Orbán: nem a „haladás” mentén látja ezt az együttműködést (a Wall Street Journal-beli interjújából megtudjuk, nem bízik az unió haladásában), hanem az isteni teremtés és a keresztény eszmék őrzésének múltba révedő, maradi-regresszív formájában. Más kérdés, hogy az Orbán által propagált keresztény erkölcsöt ő maga hazudtolja meg azzal, hogy maffiamódszerekkel uralja az országot, feltehetőleg oligarchái zsebét tömi a választási támogatás reményében.

A szocialisták ebből a vergődésből és zsákutcából akarják kivezetni az országot. A nemzet jövőjét két felfogás küzdelme dönti el: a bezárkózásé és a nyitásé. A magamutogató, harsány nacionalizmussal szemben az MSZP demokrata hazafiságról, patriotizmusról beszél, amelyben az együttműködő európaiság esélyére teszi a hangsúlyt. A „nemzeti” jelzőt nem hagyjuk kisajátítani. Illyés Gyula véleményével értünk egyet: az a magyar, aki annak vallja magát. Csak egy önmagában bízó, a maga értékeit ismerő és megbecsülő nemzet lehet sikeres a globális világban. Az MSZP az oszthatatlan nemzeti örökség részeként tisztel minden olyan baloldali-progresszív, konzervatív, szabadelvű-liberális személyiséget, politikai-szellemi irányzatot, mozgalmat és pártot, akik és amelyek a mindenkori magyar nemzeti érdekeket szolgálják.

Az Európához való tartozást, a nyitást tekinti az MSZP nemzeti érdeknek. Ott kell ülnie hazánknak is annál az asztalnál, ahol az ország sorsát meghatározó döntések születnek. Magyarországot földrajzi helyzete, ezeréves múltja és jövője is Európához köti. Ezt a jövőt fenyegeti a Fidesz. Az európai civilizáció alapértékeit, a demokráciát, a jogállamot, a szólás- és sajtószabadságot, a félelem nélküli életet, a közvagyon közösségi érdekű felhasználását, a tanuláshoz és tudáshoz való jogot, a magántulajdon védelmét nem az unió, hanem a jelenlegi magyar kormány sérti meg napról napra. Magyarországot nem az Európai Unió gyarmatosítja, hanem Orbán és klánja. Meglopja a nemzeti közösség vagyonát, a magyar földet, megkárosítja a társadalom valamennyi rétegét, kivéve a legnagyobb hatalmúakat, feléli a közös erőfeszítéssel felhalmozott, a jövő nemzedékek boldogulását elősegítő tartalékokat. Országlása több millió magyart kiszolgáltatott, alávetett, gyarmati létbe taszított.

Az MSZP uniós elkötelezettsége – még ha nem hallatszott is kifogástalanul – soha nem volt kérdéses. Részt kell vállalni a válságkezelésben és az új kihívások megfogalmazásában. Nem lekezelően bírálni kell, hanem proaktívan dolgozni a megújuláson. Egyszerre szükséges érdemben javítanunk az unió és benne hazánk globális versenyképességét, átalakítanunk az európai szociális modellt, megőrizve annak alapvető értékeit. Hazánk alapvetően érdekelt az unió tagállamainak minél szorosabb együttműködésében, a nemrég életbe lépett gazdasági kormányzás sikerességében, a formálódó pénzügyi unió megvalósulásában és a nemzetállamok föderális integrációjában. Ennek során szükség van a fokozott közösségi együttműködés és a nemzetállami érdekek érvényesítése közötti egyensúly biztosítására.

Kiemelten fontos, hogy a jövőben az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek érdemben ellenőrizhessék az Európai Bizottság, a Tanács és más uniós intézmények működését. Új módszerek kellenek az eltérő helyzetű országcsoportok közötti ellentétek kezelésére, a felzárkózásra törekvő országok, köztük hazánk erőfeszítéseinek fokozott uniós támogatására, a szolidaritás, az unió egységének fenntartása érdekében. A magyarság érdekeit mi is határozottan védjük. Összhangot kívánunk teremteni az uniós közösségi követelmények és a sajátos nemzeti érdekeink között. Ezeket nem szolgálja sem a hajbókolás, a megfelelési kényszer, sem az értelmetlen kötekedés, partnereink folyamatos becsmérlése. Azt hirdetjük: Európában a magyar érdekekért, itthon az európai értékekért!

*A szerző az MSZP politikusa

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.