Megyesi Gusztáv: Nem biztos, hogy kiestünk

Miután mind a négy kupacsapatunk könnyedén és sallangmentesen búcsúzott a nemzetközi kupáktól, Borókai főszerkesztő szép szavaival szólva, „gejzírként tört felszínre a kárörvendés”, másképp mondva „megint felharsant a kishitűek »nekünk úgysem sikerülhet« kórusa, amely az élet minden területén a változást támadja, mások hitét rombolja”. (Ők azok az emberek, akik „óvnak attól, hogy a bankokra és a multikra válságadót vessenek ki, riogatnak a rezsicsökkentés hatásaival, és utolsó töltényükig harcoltak a jegybanki alapkamat csökkentése ellen is.”)

Vagy ahogyan a felcsúti Szöllősi főszerkesztő írja blogjában: „posztokban, jegyzetekben tobzódnak most azok, akik csak annyit látnak az egészből, hogy Orbán Viktornak most rossz, és újult erővel sajnálják a pénzt Mezőkövesdtől, a gyerekektől, a focitól, vagyis végtelenül primitív és ostoba megközelítés kinevetni, leköpni a magyar futballt csak azért, mert eredménytelen, züllött, kétségbeejtően rossz… De aki nem elégszik meg a felelőtlen hangulatkeltéssel és az olcsó demagógiával, az nem árt, ha megérti végre: a magyar fociban nem túl sok, hanem túl kevés a pénz”.

Minthogy az igaz magyar ember nem irigy senkire, nem sajnálja megújult erővel az állami pénzt focitól, gyerektől, pláne Mezőkövesdtől, s ha olyannal találkozik, ami „eredménytelen, züllött, kétségbeejtően rossz”, azt nemhogy kinevetné vagy leköpné, de egyenesen tiszteli, sőt örül neki, hogy züllik, és további önfeláldozó támogatásáról biztosítja, továbbá nagyon is tisztában van azzal, hogy a magyar futballban szarér’, húgyér’ fociznak, edzősködnek, klubvezetnek és szóvivősködnek a szereplők, állami pénz viszont csak csurran-cseppen, egyszóval a magyar ember kész a szemléletváltásra.

Márcsak azért is, mert teljes mértékben egyetért a szaklap szakújságírójával, Borbola kollégával, aki joggal veti fel, hogy „divat a futballunkat szidni, köpködni a játékosokra, fröcsögő szájjal hahotázni egy-egy kapu fölé szálló lövésen…, de miért nem arról beszélünk inkább, hogy a Ferencváros ütőképes lehet erre az idényre, hogy a Videoton a kijózanító pofon után idehaza az aranyéremig menetelhet…vagy, hogy a Honvédot több száz kispesti drukker kísérte el a Vojvodina elleni kupameccsre?”

Kedves emberek, posztolók és kishitűek, újult erővel pénzt sajnálók és fröcsögő szájjal hahotázók, Mezőkövesd, Felcsút és a rezsicsökkentés ősi ellenségei, fogjátok be a pofátokat, és próbáljátok a történteket magasabb összefüggésrendszerbe helyezni. Először is Szöllősi főszerkesztő joggal mutat rá, hogy hol voltak a mai tobzódók akkor, amikor Gyurcsány Ferenc a tök utolsó, Forma–1-es Baumgartner Zsoltot akarta támogatni, vagy amikor Bajnai Gordon megszüntette a tizenharmadik havi nyugdíjat.

Jó, azt eddig is sejthettük, hogy kik állnak a mostani kupakudarcok mögött. Ám emellett a sporthetilapban a Verebes József életéről készült cikksorozat legutóbbi részében a Mágus elmondja, hogy győri sikerei idején egy egyetemista fiú látogatta rendszeresen az edzéseit, s a korlátnál szorgalmasan jegyzetelt.

A fiatalembert Orbán Viktornak hívták. Az olvasóban persze fölmerül a kérdés, hogy a látogató vajon mit hasznosíthatott későbbi miniszterelnökként a tapasztaltakból. Aztán a szerző, Lakat T. Károly azt kérdi Verebestől, hogyan is volt a hazai sikerek idején az a Standard Liége elleni csúfos 5-0-s vereség és kiesés a bajnokok kupájából, mire a Mágus azt feleli: – Mind az öt gól csalás volt. Ma már látjuk, hogy az ifjú egyetemista mire volt leginkább fogékony.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.