Rossz volt a híre a világban Bulgáriának, s amikor a vandál támadás történt, senki sem kérdezte meg: vajon ez a „népi akció” illeszkedik-e a demokratikus normarendszerbe? Az akkor hatalomba került jobboldal szigorú gazdálkodást vezetett be, megállította az inflációt, rögzítette az árfolyamokat. Ami maradt, az a pártokon átívelő korrupció, a maffia és a politika intim viszonya, az általános szegénység. A bolgárok azóta négyévenként kormánypártot váltanak.

Tüntetők gyújtogatnak a szófiai parlament előtt szerda hajnalban, miközben mintegy száz képviselő órákon át beszorult az épületbe

Bejutottak az EU-ba, de ettől nem lettek boldogabbak. Időről időre elhiszik, hogy jön egy férfi, aki képes nagyon gyorsan kivezetni őket a pechszériák sivatagából. Ilyen megváltónak látták II. Szimeont, az egykori gyermekcárt, akiről kiderült, hogy ő is csak egy politikus, aki miniszterelnökségét arra használta, hogy visszaszerezze dinasztiája vagyonát. Aztán újra jöttek a szocialisták, akik egy újabb fiatal és dinamikus vezetőt tettek meg kormányfőnek. A helyzet alatta sem lett jobb, de a bolgár horizonton már megjelent Bojko Boriszov, a kalandos életű volt rendőr, karatebajnok.

Zseniális önpíárral képes volt elhitetni, hogy ő kivezeti végre a bolgárokat a labirintusból. Zsivkov pártvezér egykori személyi testőre mesterien alkalmazta az antikommunista retorikát. Az idén mégis elkergette egy újabb népmozgalom, s nem tudott győzni a májusi választáson sem. A szocialisták változatlan vezetéssel, szóhasználattal, taktikával továbbra is csak régi hűséges táborukhoz szólnak. Ugye milyen egyszerű megoldás? Egyesek Brüsszelhez fohászkodnak, van, aki Putyinhoz és a Gazpromhoz.

Régen háborogtunk, amikor Budapestet összekeverték Bukaresttel. Lássuk be: nem is olyan nagy a különbség a nem szomszédok számára! Nem véletlen, hogy a világ vezető véleményvezérei képesek egy háromflekkes cikkben összefoglalni az egész térségre érvényes álláspontjukat, megfogalmazni jóslataikat.

Na, ne tessék már, mi nem vagyunk Balkán! – zúgolódtunk korábban. Valóban? Mi a különbség képernyőn a budapesti tévészékház felgyújtása és a bolgár parlament megtámadása között? Mi a különbség az itt és ott is manipulált tömegek, politizáló maffiák és maffia módra működő pártok kavalkádja között? Lefordíthatók-e civilizált nyelvekre a politika nyelvének kódjai? A cigányokat, kisebbségeket nem egyformán tartják a mélyben?

Onnan is menekülnek a fiatalok, a tehetségek, a nyelveket tudó, vállalkozni képes emberek. Nem azonos, ahogy a rasszista, nacionalista erőszakpártok felbukkantak, s ahogy a konszolidált politika használta őket? Itt is, ott is egyedül önmagukra koncentráló, nárcisztikus „erős emberekre” merednek, ugyanúgy működik a manipulálás gépezete, a társadalommal itt és ott is elhitetik: nincs más alternatíva. Ilyen Bulgária.