Ma este egy stúdióba kellene terelni Majkát, Éden Hotel Szandrát, Hajdú Pétert, Fekete Pákót, Szikora Robit és Deutsch Tamást ahhoz, hogy legalább egy csatorna versenyképes lehessen a nézettségi vetélkedőben.

A kiélezett helyzet oka, hogy a Duna TV este hét órakor szórakoztatóipari unikummal jelentkezik: közvetíti a Pápa–Puskás Akadémia mérkőzést, az NB I-es évad nyitómeccsét. Ezzel egy hosszú sorozat kezdődik, de már ez a randevú is különleges élményt ígér, hiszen a felcsúti garnitúra mutatkozik be az élvonalban. Nem is csoda, hogy a közmédia, ha csak teheti, magyar futballt közvetít. A sportág kiérdemelte a kiemelt figyelmet, s a közösségi forintokat, elvégre komoly eredményeket mutathat föl.

Ilyen például az, hogy az idejét, pénzét, lelkesedését évek óta a csapatra fordító Tarsoly Csaba győri klubtulajdonos nem kapott ideg-összeroppanást, amikor a kisalföldi együttes szánalmas produkcióval búcsúzott a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Ez legalább annyi örömre ad okot, mint az a televíziószakmai bravúr, hogy csütörtök este még a magyar futballnak is sikerült konkurenciát teremteni. A képet árnyalja, hogy erre csupán a magyar futball volt képes. Az M1 a Honvéd–Vojvodina, a Duna TV a Debrecen–Strömsgodset mérkőzést sugározta az Európa Liga selejtezőjének második fordulójából.

Vitathatatlan a szerkesztői döntés: a közmédiának nincs más feladata, mint a sportág minden érdemi rezdülésének felügyelete. Ha pedig esetleg valamelyik klubunk eljutna a BL csoportköréig, akkor ifjabb Knézy Jenő mondaná az időjárás-jelentést, a futballszakértők pedig a soros ellenfél taktikájának tükrében elemeznék a jegybank kamatcsökkentési ciklusát. Igaz, a rendőrségi híreket már most uralják a labdarúgók: minden adásra jut bilincsben elvezetett, csalással gyanúsított kolléga.

Mármost, hogy bekvartélyoztuk magunkat a kishitű, sikertagadó antiorbánisták közé, akiknek egyetlen célja a honi testkultúra iránti undor fokozása, bátran megkockáztathatjuk azt a forradalmi felvetést: a futball nem minden.

Azaz a közmédia talán fordíthatna csöpp figyelmet kultúrára, színházra, oknyomozásra, a retusálás elleni nemzetközi harcra, az igazságra is. Azt persze senki nem várhatja el, hogy annyit foglalkozzon a művészekkel, mint korunk hazai labdarúgásával, amelynek székesfehérvári képviselői abban a körben estek ki az EL kvalifikációs szakaszában, amelyből a luxemburgi Differdange és a máltai Valletta továbbjutott, de némi arányérzék talán nem ártana. A labdarúgásnak egyenesen használna. Merthogy csöppet visszatetsző, ha futballcsatornává alakul a közmédia, s a kommentátorok annyi felsőfokú jelzőt használnak egy Pécs–Újpest mérkőzés első tíz percében, amennyit brazil szakírók komplett pályafutásuk alatt, miközben a nézők látják a gyatra produktumot.

Persze az már a hazaárulás fogalmi kereteit feszegeti, ha valaki megemlíti, hogy élvezetesebb lenne a műsor, ha kétszer egymásután is saját emberhez passzolnának, akik amúgy egy csapatban vannak. Efféle meglátás csak a játék olthatatlan gyűlöletén alapulhat. Mert hát világos, akár a nap, hogy a magyar profik teljesítményükkel megszolgálták a közösség pénzét, s a közmédia labdarúgóadóvá alakulását. Már csak azért is, mert gyümölcsöző az együttműködésük: ez a világ kevés tévés társaságainak egyike, ahol a 0-3-at győzelemként tálalják. Mert főműsoridőben csak nyerni lehet.