Digitális átállás
Nem maradt le semmiről, aki nyári szabadsága miatt esetleg kihagyta a Snowden-saga legutóbbi epizódjait. Az amerikai titkosszolgálatok megfigyelési módszereit kiszivárogtató fiatalember továbbra is Oroszországban, a seremetyevói reptéren vár a sorsára.
Amerikában is minden megy tovább a megszokott kerékvágásban: az erre rendeltetett titkos bíróság meghosszabbította a telefontársaságokat a hívásadatok átadására kötelező utasítást. Az Obama-kormány tehát folytatja a digitális világ megfigyelését, a felfoghatatlan mennyiségű adat gyűjtését és elemzését. Az elnök érvelése szerint szükség van rá, hogy a big data, az említett adathalom elemzése nyújtotta előnyöket felhasználják a terrorellenes harc során.
Nem meglepő, hogy Obama nyitott ezekre a módszerekre: a big data volt a titkos fegyvere a választásokon. A tavalyi elnökválasztásra csapata már tökélyre fejlesztette a választókról nyilvánosan (és legálisan) elérhető adatok összegyűjtését, összekapcsolását és elemzését. Ennek segítségével sebészi pontossággal meg tudták mondani, mely választókat érdemes megszólítani, és milyen üzenettel. Ezeket a módszereket politikai kampányban ilyen profizmussal korábban soha nem használták, és annyira ismeretlenek voltak, hogy akkor egyetlen amerikai újságírón, Sascha Issenbergen kívül, aki rendületlenül írta róla cikkeit, még nem is igazán értette őket senki.
Azt azonban nem tanulta meg Obama a kampányban, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyta, hogy az őt 2008-ban vállára emelő, az emberi jogok és transzparencia jelszavaival mozgósított fiatalok ennek a digitális világnak a gyermekei. És nem akarják, hogy az internetre bízott adataikat a kormány összegyűjtse, tárolja és elemezze.
Edward Snowden egy közülük: annyira lelkesedett öt évvel ezelőtt Obamáért, hogy inkább kivárt, és nem leplezte le azokat a visszásságokat, amelyeket a CIA-nál tapasztalt. Remélte, minden más lesz. Nem lett. A korábbiakhoz képest szokatlanul „normális” arcot ad a digitális privát szféráért folytatott harcnak Snowden. Hiszen eddig egyetlen nagy párt sem tűzte zászlajára a digitális jogok jelszavát, és olyan, a közvéleménynek különös „alakok” harcoltak érte, mint a WikiLeaks-alapító Julian Assange vagy a kalózpártok (amelyek a közhiedelemmel ellentétben elsősorban nem az ingyenes letöltések jogát követelik).
Nem meglepő módon az ENSZ-raportőr Frank LaRue-nek a témában írt fontos jelentéséből sem lett milliók által olvasott, lázító röpirat. Snowden annyit máris elért: van remény, hogy a digitális privát szféra kérdése végre kitör a „csodabogár”-kategóriából. Szerdán az amerikai képviselőházban majdnem átment egy javaslat, amely megtiltotta volna a telefonadatok nyakló nélküli gyűjtését. Az Európai Unió vezetői is kemény kérdéseket tesznek fel amerikai kollégáiknak, és szigorúbb adatvédelmi gyakorlatot követelnek. Itt az esély, hogy elkezdődjön a rég esedékes vita a témáról – reméljük, nem fog megrekedni valahol a seremetyevói reptér tranzitjában.
