Matolcsy György stratégiai döntéseket jelentett be tegnap, amikor a kamatpolitika keretrendszerének átszabásáról beszélt. A gazdaság és az ország finanszírozása szempontjából kulcsfontosságú alapkamat megállapításakor ezután több szempontot is figyelembe vesznek, de a lényeg az, hogy a kamatcsökkentések folytatódnak, amíg csak el nem érjük a 3-3,5 százalékos szintet.

Négy százaléknál járunk, s ha az MNB valóban áttér a megszokott havi 25 bázispontos csökkentésről a tíz bázispontos vágásokra, akkor a lendület kitarthat a választásokig is. Olló helyett tehát szikével szabják majd méretre a kamatot.

Megjegyezzük, a szabásminta ezúttal sem saját kútfőből származott, most az Európai Központi Bank gyakorlatát ültette át Matolcsy a magyar valóságba, ahogy az áprilisban bejelentett növekedési hitelprogram sem hazai találmány, hanem a Bank of England műhelyében dolgozták ki. De ezen semmi csodálkoznivaló nincs. Matolcsyról kinevezése előtt is lehetett tudni, banki, különösen jegybanki tapasztalatoknak híján van, és ez elmondható a vele érkezett stáb legtöbb tagjáról.

Az unortodox döntések atyamestere szemezget a külhoni választékból, csak remélni lehet, hogy nem a romlékony árut erőlteti ránk. Ezúttal nagy kockázatot nem vállalt, azért ugyanis nem kaphat majd szemrehányást, ha a nemzetközi befektetői hangulat esetleges hirtelen romlása miatt a már-már fetisizált kamatcsökkentési hullámban szünetet tart.

Lassan az „exporton” is el kellene gondolkodnia. Mondjuk egy tortán, amivel Ben Bernanke távozó amerikai jegybankelnöknek köszöni meg, hogy a pénznyomda csúcsra járatásával kedvező nemzetközi hátteret teremtett a magyar kamatcsökkentési folyamatnak is.