Ha a kedves olvasó biztos egzisztenciát akar az Orbán-rezsimben, legyen ló. A kormány szóvivője egy minapi lófesztiválon megjósolta: Magyarország lesz Európa legnagyobb lovasközpontja. A lovak bevonulnak az iskolák százaiba, s hamarosan beügetnek a Nemzeti alaptantervbe is.

És azzal még el sem dicsekedett a szóvivő, hogy a lóútlevelek árát is a felére csökkentették. Csak azzal, hogy „európai szinten is példa nélküli, hogy a lovasok és a kerékpárosok szabadon mozoghatnak erdeinkben”. El is hihetjük, hogy ez példa nélküli, mivel európai szinten számolnak az erdei gyalogutak belovaglásának természetkárosító hatásával, a talajerózióval, vadak elriasztásával, új betegségek megjelenésével, ezért nem dobják csak úgy a fák közé a gyeplőt.

A miniszterelnök lóügyi megbízottja ugyanott azt nevezte „európai mércével is egyedülállónak, hogy egy kormány nemzeti lovasprogramot alkosson”. Ez sem véletlen. Ez a kormány európai mércével egyedülállóan a múlt kormánya. S a ló a múlt.

A ló volt a közlekedés, a hadviselés, a földművelés, röviden: az élet egyik legalapabb alapeszköze és sokféle termék alapanyaga a múltban. Aztán valamennyi alapfunkciójából kiesett. Utoljára még a táplálásunkban jutott szerephez. Nekem még vannak gyerekkori emlékeim a hatvanas évekből a Lóhús feliratú kis boltokról, ahol a feleslegessé vált lóállományt mérték ki, de a lóhús már akkor sem volt igazán kelendő.

Az európai mércével egyedülálló mértékben nemzeti mítoszokhoz kötött kormány egy lóra termett nemzet ügyeinek hordozójaként hatósági kötelezésekkel és jobb célra érdemes közpénzekkel igyekszik a lóügyet szakralizálni s a lovat erőszakkal visszarángatni a perifériáról. E célból ütötték össze a Kincsem Nemzeti Lovas programot.

A múltban számtalan nemzet termett lóra, a jelenben pedig valamennyi letermett róla. A ló ma költséges sporteszköz, költséges hobbiállat, a sportfogadás egyik ágazatának főszereplője, bizonyos turisztikai attrakciók kelléke, gyógyító terápiák része, és persze valamicske szerepe azért még a mezőgazdaságban is maradt. Ennyi.

Mit tesz egy normális kormány a lóval? Költ arra, amire kell, nem költ arra, amire nem kell, s bevételi forrásként kezeli, ami arra való.

Költ a múlt élményszerű megjelenítésére. Unokáink is lássák, milyen volt a lóközpontú múlt. Ehhez kellenek génállományt őrző ménesek magnak, múzeumok, skanzenek, oktató, bemutató programok. Természetesen a lovasterápiát is finanszírozhatná az OEP.

Nem költ vállalkozásokra, mert az a vállalkozó dolga. Az ő kockázata, haszna, vesztesége. Ma is nézünk a tömérdek adóforintunk után, melyből Európa gyógymedencéjévé kellett volna válnunk, de amelyből leginkább csak az hasznosult, amit elloptak.

A lóversenyből meg jusson a köz annyi bevételhez, amennyihez csak lehet tisztességesen és fenntartható módon.

Az ingyenes általános iskolában pedig nem úrigyereket kell felkészíteni drága úri sportokra, hanem mindenkit arra, amihez a legkönnyebben elérhető eszközök kellenek: víz, labda, tornacipő.